Arteries Studio Kft.

Beltéri navigációs és rádiófrekvenciás termékbeolvasó rendszer több is kínálkozik a piacon, de olyan kevés létezik, mely e kettőt egyesíti, ráadásul egyedülálló pontossággal és egy innovatív módszerrel megspékelve. Igaz, eddig csak pilot projekt szintjén, de az Arteries Studio Kft. fejlesztő csapata letette ezt a terméket az asztalra. Németh Gábor, a cég ügyvezető tulajdonosa már gyermekként szoftvert fejlesztett, s azóta számtalan innováció köthető a megszállott és elhivatott mérnök-informatikus és csapata nevéhez. Csoda, ha az Európai Unió is elismerte az ötletét?

―

Mit tud az Arteries beltéri navigációs rendszere?

Helymeghatározásra már léteznek különféle, bevált ipari megoldások, a mi rendszerünk abban több és jobb, hogy kiváló pontossággal dolgozik. A többihez hasonlóan ennek is olyan fémszerkezetű épületekben, ipari csarnokokban, üzemekben van óriási haszna, ahol nem elérhető a műholdas navigációs rendszer. A nyomkövetendő objektumot, személyt vagy tárgyat, ellátjuk egy rádiós elven működő, saját tápellátással rendelkező, azonosító eszközzel, mely folyamatosan jelt ad magáról. Ezeket a jeleket a csarnokban elhelyezett, fix vevőegységek érzékelik, majd kiszámítják az objektumok pozícióját. Fontos az időszinkron, a rendkívül pontos órák használata, hogy a megérkezett jelek időkülönbségeiből a valóban pontos pozíciót lehessen kiszámolni. Ez egy bevett, standard eljárás, mi annyival fűszereztük meg, hogy a folyamatosan vett jelmintákból egy tanuló algoritmus segítségével pontosított pozíciót számolunk ki és adunk meg.

Mely területeken és miben van ennek haszna?

Olyan logisztikai, raktározási és gyártói környezetben, ahol fontos az adott járműnek vagy személynek a pozíciója, valamint olyan munkakörökben, ahol a megtett út és ennek az időszükséglete egy teljesítményt befolyásoló szempont. Általa nyomon követhető és optimalizálható például egy raktáros munkája. Az eredmények tükrében való átrendezésekkel elérhetjük, hogy jóval kevesebbet közlekedjenek a raktárosok, hiszen akkor nem fáradnak el annyira és több munkaegységet tudnak más feladatra fordítani. De egy targoncánál is fontos szempont, hogy hány kW energiát fogyaszt el, s milyen sűrűn kell tölteni.

Mi történik akkor, ha a targonca elhagyja az épületet?

Ez a rendszer csak beltéren tud pozíciót meghatározni, amint a személy vagy tárgy a falakon kívülre ér, ezek a beltéri „műholdak” nem érzékelik megfelelően a sugárzott jelet, vagy ha érzékelik is, torzítottan, mely nem használható. A rendszert azonban ki lehet egészíteni GPS technikával, s ha a targonca kimegy egy külső áruért, akkor a rendszer a GPS adatokat veszi figyelembe, s a pontatlanná váló beltéri jelet pedig eldobja.

Hogyan született meg a fejlesztés másik pillére?

2015 körül részt vettünk egy Egyesült Államokban zajló, nagyszabású projektben, melynek helyszíne egy hatalmas méretű raktár volt. Az árukészlet teljes leltározása az ott dolgozó 200 raktáros közül 40 ember két heti munkáját emésztette fel. Ez rengeteg idő és komoly költség, hiszen az emberek munkabérét a raktár ez idő alatti kényszerű üzemszünete alatt is ki kellett fizetni. E komoly igény mentén merült fel a drónos leltározás és egy rádiófrekvenciás azonosítás lehetőségének ötlete. Mi a hagyományos leltározás során használt vonalkódok helyett úgynevezett rádiófrekvenciás (RFID, radiofrequency ideintification) címkéket helyezünk el a tárgyakon. Az elektromágneses sugárzásnak köszönhetően a címkében feszültség indukálódik, ez meghajt egy mikrochipet, ami aztán visszasugározza a saját adatát. Egy antennával végigjárva a raktárat, ezek az azonosító chipek működésre bírhatóak és meg lehet tőlük kérdezni, hogy kik ők és mi a rájuk jellemző adat. Mindezt a másodperc töredéke alatt, akár több száz azonosítóról. Arra, hogyan lehet a raktárat a teljesség igényével végigpásztázni, találtuk ki a drón használatát. Ezek az eszközök ugyanis a magasság teljes spektrumában tudnak repülni, ráadásul az ipari változatokat tetszőlegesen lehet programozni és viselkedésüket befolyásolni.

Mi késztette Önöket arra, hogy aztán fuzionálják a két találmányt?

Azt, hogy a drón valóban a teljes raktáron végig repüljön, már az elején fontosnak látszott biztosítani. Ekkor jött a képbe a beltéri navigációs rendszerünk, mellyel felszereltük a drónt is. Az eszköz így egy térképet megrajzolva járja körbe az adott helyszínt, beolvassa a termékek információit, jegyzéket készít róla, feltölti egy raktározási rendszerbe, melyből aztán lehet dolgozni. Ezzel a módszerrel egy kéthetes munka nagyjából fél-1 napra redukálódhat, ami rendkívüli mértékben meggyorsítja a leltározás idejét. Ennek feltétele, hogy a termékek valóban az antenna hatósugarában legyenek és semmilyen adott rádiófrekvenciát árnyékoló test, tárgy ne takarja el az azonosítót. Emellett létrehoztunk egy felhőszoftvert is, melynek segítségével a raktárosok el tudják indítani, szükség esetén meg tudják állítani a folyamatokat, át tudják tekinteni annak eredményét és össze tudják hasonlítani az eredménylistát az árukészlettel.

Mi valósult meg a Brüsszelből elhozott forrásból?

Megvalósíthatósági tanulmány, piackutatás és üzleti terv készült, valamint egy úgynevezett újdonság kutatás, mely azt hivatott kideríteni, hogy a termék szabadalmaztatható-e. Az ötletünkről nem csak mi hisszük, hogy jó, az uniós bírák is hasonlóképp értékelték. A prototípus aztán egy másik pályázati forrásból készült el, s a termék fejlesztése egyelőre itt megállt. Jelentős mennyiségű tőkére lenne szükségünk, hogy az egyébként kedvező folyamatok továbbvihetők legyenek. A szükséges tanúsítványok és validációk megszerzése, a különféle rendszerekbe való integrációs folyamatok, tesztelések, finomítások, a drón biztonságtechnikai elvárásoknak való megfeleltetése – még mind előttünk állnak. Nagyon sok cég megkeresett már bennünket, az igény óriási, de ezek mindegyike piackész termékre vár.

Süt Önről, hogy ez az élete. Mióta hajtóereje ez a szenvedély?

Már 7 évesen programozni tanultam édesanyám IBM számítógépén, mely akkoriban, a 90-es évek legelején nagyon nem volt jellemző. Faltam és bemagoltam minden könyvet e témában, pedig a bennük olvasottak nagy részét nem is értettem. Ez odáig fajult, hogy hatodikos koromban már egy általam kifejlesztett, matek házit megoldó programot próbáltam értékesíteni az iskolában. S innen már nem volt visszaút, programozó középiskolába, majd a Műszaki Egyetemre kerültem. Már az egyetemi évek alatt éreztem, hogy nem szeretnék egy nagy céghez beülni programozni. Ezért 2006-ban egyéni vállalkozóként kezdtem el szoftverfejlesztéssel foglalkozni, s 2012-ben megalakítottam az Arteries Kft-t, melyben ma már közel 40-en dolgozunk. Számos fejlesztést tudhatunk magunkénak, melyeket az évek során piacra vittünk. Vonz az innováció, motiválnak az újítások, szívügyemnek tartom, hogy minél több magyar vállalkozás működhessen innovatív módon. Ahogyan minden projektünk, a beltéri helymeghatározással felszerelt drónos leltározási rendszerünk is pontosan ezt a törekvést példázza és remélem, mihamarabb szolgálni is fogja.