Vissza

NYERŐ­MAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött

Barát vagy ellenség?

Barát vagy ellenség?

Kirándulni remek. Főleg ősszel, a sárguló vörösben játszó levelek alatt, füstös illatok között, mélyre lélegezve a hűvös, friss levegőt. A legjobb pedig a hosszú gyaloglás végén letelepedni, s egy tábortűz melegénél szalonnát sütni, énekelni, történeteket mesélni. A szokott évkezdeti erdőjárás ideje jött el, s az egész iskola útra kelt, hogy gyönyörködjön a lassan télre készülődő természetben.

Lilla remekül érezte magát. Az őszi erdő meseszép volt, barátnőivel, Mirivel és Csengével versenyeztek, ki lát több madarat, tovaugró nyuszit, vaddisznónyomot a sárban. Persze elfáradtak, és megéheztek, ám a tisztásra érve a tanárok és a nagyobb diákok már neki is álltak elkészíteni a tűzrakóhelyeket. Következett a szalonnasütés.

Lilla izgatottan és korgó gyomorral sündörgött a tűzfelelős csapatok körül. Legnagyobb örömére jóbarátját, Csongort fedezte fel a rét egyik szegletében guggolva, amint elmélyülten ásott valamit két kisebb fiúval együtt. A kislány gondolkozás nélkül odasietett hozzájuk.

− Sziasztok! Segíthetek valamit? – kérdezte csillogó szemekkel. Nagyon szerette a szalonnasütést.

− Szuper lenne! – válaszolta Csongor mosolyogva. – A fiúk hoznak köveket, te pedig addig segíts nekem megrakni a tüzet.

A két fiú már fel is pattant, s elkezdte hordani a különböző méretű sziklákat. Lilla érdeklődve guggolt Csongor mellé, aki épp befejezte az ásást.

− Miért van szükségünk egy gödörre? – kérdezte a kislány értetlenül.

− Tudod, ha tüzet rakunk az erdőben, azt nagyon biztonságosan kell tennünk. Először meg kell tudnunk, hogy a környéken van-e tűzrakási tilalom. Ha nincs (mint a mi esetünkben), ki kell választanunk a megfelelő tűzrakóhelyet, messze bokroktól, fáktól – mutatott körbe Csongor. – Utána meg kell tisztítani a földet a gallyaktól és a levelektől. Mindenképp körbe kell tenned kövekkel a tűzrakást, hogy fékezd a lángokat, de még biztosabb, ha egy kicsit a földbe mélyíted. Ezért ástam ezt a gödröt.

− Hol tanultad meg ezt a sok mindent? – kérdezte a lányka ámulva.

− A Firelife gyereknapon! Ez egy erdőtűz-megelőzési program, és a szervezők nagyon sokat meséltek nekünk arról, hogyan is kell bánni a tűzzel. Egy szikra is okozhat katasztrófát.

Lilla kezdte érteni a dolgot. Ekkor azonban Csongor hirtelenjében nagyot kiáltott, a kislány háta mögé mutatva.

− Hát ti mit csináltok ott?

Barát vagy ellenség?

A lányka hátrafordult, majd a felpattanó fiú után sietett. Valóban volt ok a riadalomra, a tisztás szélén, a bokrok közé bújva pár gyerek ugyancsak tűzgyújtással próbálkozott. A pici rakás már égett, mikor odaértek: száraz fűbe, papírgalacsinokba, apró gallyakba kapott bele a láng.

− Hagyjátok abba! – kiáltotta Csongor a tűzrakáshoz érve, majd sebesen szórni kezdte a földet a lángokra. Szerencsére időben érkeztek, még nem gyulladtak meg a környező levelek, ágak, a sárgult, száraz fű.

− Mégis hogy gondoltátok ezt? – folytatta Csongor a megszeppent fiúkra nézve. – Nagyon veszélyes dolog felelőtlenül gyújtogatni, akár erdőtüzet is okozhattatok volna! Itt a bokrok között bármikor továbbterjedhetnek a lángok, s pár perc alatt óriási baj keletkezhet. Sok-sok állat is odaveszhetett volna, nem is beszélve rólunk! Most jól el kell oltanunk… Lilla, van egy kis vized?

A kislány szó nélkül odaadta a kulacsát, Csongor pedig bőven meglocsolta a füstölgő kupacot. Addig kevergette egy bottal, míg az sárrá nem vált, majd pedig még több földet halmozott rá.

− Így ni! – porolta le kezeit, majd kicsit enyhültebben folytatta. – Most már láttátok, hogyan kell eloltani a tüzet. Gyertek, megmutatom, hogyan kell biztonságosan meggyújtani! Rendben?

A gyerekek kicsit még mindig megszeppenve, de bólogattak. Csongor türelmesen kezdte magyarázni az alapszabályokat, egy kicsivel később pedig már a nyársakat faragták.

Lilla szívéről nagy kő esett le: komolyan megijedt, hogy a fiúk felelőtlensége miatt lángra kap az erdő. Mennyi állat, mennyi fa, mennyi szépség veszhet kárba! Akkor is erre gondolt, mikor a meleg, szépségesen lobogó tábortűz mellé kucorodtak, s korgó gyomorral forgatták a sercegő szalonnákat. Milyen jó a tűz, meleg, fényes, s egybehívja az embereket. Ám ha nem vigyázunk, életeket emésztő fenevaddá válik. Lilla Csongorra mosolygott, és arra gondolt, már tudja, hogyan kell bánni a tűzzel: bölcsen, óvatosan, figyelemmel. Egy szikrán is sok múlhat.