NYERŐMAGYAROK.eu
Az ember a siker mögött
 Nyitólap   Rólunk  Médiatár  Mesetár  Kapcsolat  Archívum 
OK
Akadálymentes verzió
Kaszó kincsei

Mesék
Nadrág a zokniban
Időutazás mindenkinek
Űrutazás papíron
Együtt a zenében
Szolga helyett barát
Regranulátum
Lilla és az energiatudatosság
Csodahabbal az erdőtüzek ellen
A szennyvíziszap második élete
Lilla digitális története
Röplabda a homokon
Jusson is, maradjon is
Halmacskaty életre kel
Adatbázis ─ a lehetőségek tárháza
A LEDjobb fényforrás
Család vagy óvoda?
Hulladékkal a vizek tisztaságáért
Sportos iskola
Menzai maradék mentés
Csongor története
Programozott gondolat
Ősbúzából őspogácsa
Névnapi mozi
A remény színe
Amit nem szabad elfelejteni
Mert énekelni jó
Búvárlabdacs bevetésen
A troli visszatér
A sasok legjobb barátja
Hát a fákra ki vigyáz?
Veszélyes pihenőhely
Sós, mint a tenger
Bányaseb és gyógyulás
Túzokmenyegző
Lőtér, béke, gyurgyalag
Surrogás
Vadludak városa
Az élő holtág
Pazar vagy pazarló?
Kriszti és a városontúl
Amit nem érdemes megszelídíteni
Pettyek a lapon
Hasznos hulladék
Cukor nélkül édesebb?
Meggymag és a zongora
Kaszó kincsei
Ég és föld között
Képek hangban
Hová visz a lefolyó?
A puszta hősei
A bogártudós
Valami bűzlik
Barát vagy ellenség?
Dr. Rozmaring és Pimpiling
Ragadozó, nem kártevő!
Kincset érő magvacskák
Levelek, sünik, lábnyomok
Hazatérni szabad
A Bátorító Csapat
Hősök két és négy lábon
A fészektolvajok
Lóci színházba megy
Csodaalga
Hortobágyi halvacsora
„Szeretnék egy gulipánt!”
A szuperszemüveg
Görbecsőr és Szépkarom
Utcaszínház
Konrád és a járógép
Jó anyag a műanyag?
Egy kedves vipera
Az Életőrzők
A tündérmadár
Kaszó kincsei

Lilla családjának egyik legtitokzatosabb tagja Bence bácsi volt. Bence bácsi nem a városban lakott, hanem egy óriási erdő közepén, Kaszó faluban. A nagy családi összejöveteleken keveset beszélt, azt is mindig sűrű bajusza alatt, fojtottan, mintha a meleg szobában is attól félne, hogy elijeszti a vadat. Ám ha Lilla egy csendes pillanatban mellékuporodott, csodálatos történeteket tudott mondani állatokról, növényekről, vadászatokról. Bence bácsi erdész volt, birodalma beláthatatlan, sűrű és titokzatos, alattvalói szárnyasok, négylábúak, föld alatti és föld feletti élőlények. Lilla délutánokon keresztül el tudta volna hallgatni csodásabbnál csodásabb meséit.

Érthető hát, hogy mikor egy nyári napon Bence bácsi meghívta őt egy kis erdőjárásra, gondolkozás nélkül igent mondott. Kora reggel indultak, mint az igazi erdészek, a nap épp csak felkelőben volt.

Az erdő azonban már nem aludt. Madarak ébresztették a többi erdőlakót, a fény ékszerszéppé varázsolta a harmatos faleveleket. Lilla ámulva pillantott ide-oda, miközben megpróbálta tartani Bence bácsi öles lépteit, ami azért sem volt könnyű, mert a csúszós-vizes talajban gyakran lábszárközépig süllyedt. Amikor már tizedjére fogta satuba lábát a sár és latyak, ami lassan, de biztosan kezdett becsordogálni a csizmaszárba, a kislány megtorpant.

− Bence bácsi, miért ilyen cuppogós itt minden? Ennyi eső esett az éjjel? –kérdezte panaszosan.

Az erdész hátrapillantott.

− Ez nem eső, ez a talajvíz.

Lillát annyira nem vigasztalta, hogy immár pontosan tudta, miféle latyak csurog a cipőjébe. Egyre elkeseredettebben bukdácsolt tovább. Cupp-placcs, cupp-placcs, cupp-placcs.

− Szörnyű ez a mocsár! – tört ki kisvártatva. Bence bácsi megtorpant, kalapját kicsit hátrapöccintette. Még Zsemlye, az öreg kopó is várokozóan hegyezte a fülét. – Nem szeretem ezt az erdőt!

Bence bácsi a távolba mutatott.

− Azokat a fákat sem szereted?

Lilla szeme megpihent a nyúlánk, fiatal, bokros lombú fákon. Mohón nyújtóztak az ég felé, mellettük óriás, dús koronájú rokon.

− Éger, kocsányos tölgy, kőris. Őshonos fák, az erdő igazi urai, és csak ebben a nedves, cuppogós környezetben érzik jól magukat. Figyelj a bokrokra! – suttogta Bence bácsi. A kislány hunyorogva, fülét hegyezve követte nagybátyja mozdulatát, mígnem ő is észrevette a sűrűből lassan előóvatoskodó pettyes hátú szarvasokat.

− Dámszarvasok, a dús növényzetben könnyedén elpihennek, nem kell félniük a kíváncsi szemektől. Táplálékuk, otthonuk hozzá van kötve ehhez a mocsaras vizes talajhoz, ami úgy elrontotta a kedvedet. Pár éve azt vettük észre, hogy az erdőtalaj egyre szárazabb, a fák, az állatok veszélybe kerültek. Nedvesség nélkül nincs élet a kaszói erdőben, így hát gyorsan kellett cselekednünk. Hosszú munka eredménye az, hogy most itt cuppog a lábad a mocsárban: mesterségesen kellett visszatartanunk a talajvizet, tavakat létrehozni, és még inkább odafigyelni az erdőgazdaságra. Itt, Kaszó környékén az erdő és a mocsár elválaszthatatlanok.

Lilla szeme előtt hirtelen egészen más arcot öltött a táj. A pettyeshátú szarvasok békésen legelésztek a reggeli fényben, a madarak kórusa megint rákezdett, szitakötők és lepkék cikáztak a friss levegőben, a faóriások lombjai aranyba öltöztek. Mindent áthatott az élet, a zsongás, a frissesség és a szépség. A kislány megértette nagybátyja szavait, és egyszeriben kedves lett neki a nedves föld szaga.

− Bence bácsi, jól tettétek, hogy megvédtétek az erdőt! Ugye megőrzitek ilyennek?

Kaszó kincsei

A máskor annyira szótlan, magányos erdész arcán a reggeli fényárhoz hasonló mosoly tűnt fel.

− Együtt őrizzük meg, kicsi lány! – szólt kedvesen, és intett Zsemlyének. A kopó előresietett a zsombékos tavak felé, melyek a messzi fényben úgy csillogtak, mint a drágakő. Drágakő egy óriási, titokzatos, zsongó ékszeresdobozban, Bence bácsi birodalmában.

NYERŐMAGYAROK.EU
Az ember a siker mögött

Impresszum| Jogi nyilatkozat| Cookie-tájékoztató| Kapcsolat