Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház

Hogyan tudja megszólítani ma, a digitális korban a színház világa az ifjúsági korosztályt? Hogyan vonhatóak be egy előadásba az új élményeket teremtő technikai eszközök, digitális lehetőségek és interaktív komponensek? A Creative Europe-program támogatásával megvalósuló PLAYON! projekt ezekre a kérdésekre keresi a választ. A nemzetközi együttműködés magyar tagja a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, Novák János igazgatóval beszélgettünk.

―

A Kolibri Színház egyedülálló Magyarországon, repertoárjukban minden korosztály – a csecsemőtől a nagykamaszig – talál magának színvonalas előadást. Igazgató úr 28 éve áll a Kolibri színház élén, olvastam, hogy az értékőrzés mellett a megújulás és a folyamatos változás iránti elköteleződést is fontosnak tartja…

Megkérdeztem egy velünk dolgozó pszichológust az egyik csecsemőszínházi előadásunkról, hogy mit gondol, a gyerekek ebből mit tudnak befogadni. Azt mondta, hogy már a csecsemő is két dolgot keres a színházban: legyen benne ismerős és legyen benne meglepő. Ha csak ismerős elemmel találkozik, az unalmas már a csecsemő számára is, ha csak meglepővel, attól megijed. Ennek az arányain múlik, hogy elérünk-e a közönséghez. És ezzel minden ember így van, csak más igényekkel ül be egy felnőtt, aki rendszeres színházlátogató és egyrészt van egy elvárása, hogy mit akar ott látni, másrészt azt is szeretné, hogy meglepjék. Ezt a két dolgot kell szem előtt tartania minden színházi interpretációnak.

Hogyan lehet ma a kamaszokat megszólítani?

Amikor annak idején elkezdtünk kiskamaszoknak játszani, kérdés volt, hogy ki fogja ezeket az előadásokat megnézni, hiszen a gyerekszínházi közönség ugyan szeretett minket és rendszeresen látogatta az előadásainkat, de ahhoz, hogy a kamaszok is bejöjjenek, meg kellett szólítanunk ezt a korosztályt. A kamaszokkal már nem lehet úgy beszélni a színházban, mint a gyerekkel, el is utasítják a gyerekszínházat azzal, hogy ők már nem gyerekek. Érdekes tapasztalat volt, amikor a berlini Theater an der Parkauban megnéztem egy ifjúsági darabot. Tizenéves közönség volt, de amikor leoltották a villanyt, elkezdtek viccelődni, úgy tettek mintha gyerekek lennének és félnének a sötéttől – tehát eljátszották, hogy ez egy gyerekszínház. Az előítéletek nagyon sokirányúak, de ha elég jó az előadás, akkor ezeken túl lehet lépni, ha viszont nem, akkor az előadás belebukhat a káoszba. Szembe kell nézni azzal, hogy amikor a kamasz beül egy darabra, van egy elképzelése arról, hogy milyen a gyerekszínház, arról viszont nincs, hogy milyen egy ifjúsági színház. Akkor vesszük észre, hogy működik egy előadás, ha képes megszólítani a kamasz nézőt, aki a saját ügyének érzi akár a benne megjelenő erkölcsi problémát, akár azt a történetet, amit megmutatunk neki. Kezdetben külföldi darabokat játszottunk, mert a magyar szerzőket eleinte nagyon nehéz volt rávenni arra, hogy írjanak ennek a korosztálynak. Ám ez a kezdeti szorongás megszűnt, amikor ráéreztek, hogy ez az új közönségréteg egyúttal lehetőség egy új színházi nyelv megteremtésére. Ma már a repertoárunk nagyobb része magyar darab és folyamatosan új tartalmakat, új ősbemutatókat viszünk a közönség elé.

- a cikk a kép alatt folytatódik - 

Rövidzárlat (r: Vidovszky György) - a Platform Shift+ nemzetközi együttműködés keretében létrejött előadás

A PLAYON! nem az első nemzetközi együttműködés, amiben részt vesznek. Hogyan találták meg a helyüket a nemzetközi projektekben?

Kétszer négy év van mögöttünk, a PLATFORM 11+ és a PLATFORM Shift+ projektek keretében is rendeztünk kamaszoknak szóló előadásokat. A PLATFORM 11+ név arra utal, hogy tizenegyéveseknél idősebbekhez szólunk, a PLATFORM Shift+-ban pedig a technikai és digitális újdonságoknak jutott fontos szerep. A PLAYON! tulajdonképpen ennek a tovább gondolása, még inkább a digitális technológiák bevonására, az interaktivitásra, az interaktív történetmesélésre helyezve a hangsúlyt. Benne vagyunk egy nemzetközi csapatban, amely azon dolgozik, hogyan kell technikai újdonságokat belevinni egy ifjúsági előadásba – és erre mi magunk leszünk majd a példa. Tehát számunkra nem az a cél, hogy megfeleljünk a nemzetközi trendeknek, hanem az az örömteli feladatunk, hogy mi magunk formálhatjuk azokat.  Azt kell végig gondolnunk, hogy mi az, ami nekünk testhez álló. A magyar színháznak a magyar közönséghez kell eljutnia – kell sok újdonság, de kell az a megbízható nyugalom is, hogy ide bátran elhozhatja bárki a gyerekét, mert itt olyan tartalmat kap, amivel bármely szülő vagy pedagógus egyetérthet. Azért, hogy egy előadás meglepő is legyen, alaposan meg kell dolgoznunk, így a magunk számára is kihívás ez a munka. A létrehozás folyamata számunkra is tartogat meglepetéseket akár a saját művészetünkkel, akár a saját képességeinkkel kapcsolatban – új és új rétegeket fedezünk fel és emelünk be.

- a cikk a kép alatt folytatódik - 

kettős:játék (r: Vidovszky György) - a Platform Shift+ nemzetközi együttműködés keretében létrejött előadás

Milyen feladatok állnak önök előtt a PLAYON! keretében?

A projektben a Kolibri Színház képviseli Magyarországot, mellettünk Észtország, Olaszország, az Egyesült Királyság, Németország, Ausztria, Portugália, Norvégia és Lengyelország részesei az együttműködésnek. A négyéves – a Covid-19 miatt tulajdonképpen ötéves, mert 2019-ben kezdődött és 2024-ben ér majd véget – projekt első szakaszának keretében mindenki saját előadásokat hoz létre. Az együttműködésben a Yorki Egyetem és egy német kutatócsoport, az Urban Dialogues is részt vesz, előbbi kifejezetten az interaktivitás módszereit kutatja, utóbbi pedig azt, hogyan lehet új kapcsolatokat és új kommunikációs tartalmakat meghonosítani a színházakban. Noha a projekt hangsúlyosan a színház adta új kommunikációs utakat vizsgálja, nálunk a színház az elsődleges, így mi azt töltjük meg a megfelelő tartalmakkal. Nagyon bizakodó vagyok, mert ez a lehetőség izgalmasan csatlakozik az ifjúsági színházi profilunkhoz. A projekt keretében az első évben két új darabbal, Az ember tragédiájával és a Watergate-tel gazdagodik az ifjúságnak szóló repertoárunk. A második projektévben már kooperáció van az országok között, így évről évre új tartalmakkal, dimenziókkal és feladatokkal bővül tovább a repertoár. A nemzeti előadások létrehozásával megtettük az első fontos lépést.

Elárulna néhány kulisszatitkot az új előadásokról?

Az ember tragédiájának egy olyan változatát visszük színpadra, ahol a technikai innovációnak, az interaktivitásnak elég komoly teret adunk, miközben megpróbáljuk az előadást értelemmel és érzelmekkel telítve eljátszani. Sokféle térformával kísérletezünk – rögtön az előcsarnokban háromféle jelenettel kezdünk, itt lesz az Űr, a Teremtés és ide is térünk majd vissza, miután Ádám az Űrben majdnem kirepül, de a Föld szelleme visszahívja –, tehát fontos jelenetek zajlanak majd a nézők között. Bent a színházban is két színpadon válik szét a cselekmény, lesz egy főszínpad és a nézők háta mögött egy dobogó. A csoportos szereplők ezen a dobogón szólalnak meg, amit a nézők a főszínpadon kivetítve is látni fognak. A térhasználat és az akusztikus hatások újszerű, érdekes formáival kísérletezünk. Komoly digitális szakemberek segítenek abban, hogy olyan látványvilág jelenjen meg a színpadon, amit a nézők máshol nem láthattak – például az első színben, amikor a planéták működését magyarázza el az Úr, vagy a Föld szellem különféle megjelenéseinél. Amikor a mű filozófiájára és költőiségére koncentrál az ember, akkor ezek a látomások gyakran elhalványulnak; mi viszont a vizuális hatások által Az ember tragédiájának egy olyan rétegét szeretnénk megmutatni, ami leköti és magához láncolja a fiatalabb közönséget is.

Hű, ez nagyon izgalmasnak hangzik!

Most dolgozunk rajta, épp a próbáról jöttem ki, és őszintén megvallva bizakodóan és nagy szeretettel nézem, ahogy alakul az előadás. Remélem, hogy ez a lendület kitart, és csak fokozódik a hátralévő időben. A tervek szerint március végén szeretnénk bemutatni Az ember tragédiáját. A Watergate nyár elejére készül el Vidovszky György rendezésében, egy angol dramaturg közreműködésével és a Képzőművészeti Egyetem látványtervező hallgatóinak részvételével. A jövőben játszódó történet központi témája a globális felmelegedés és az ívóvíz készlet csökkenése, ezzel kapcsolatosak a nézők elé kerülő szituációk. Ebben az interaktív játékban a résztvevők kisebb csoportokban, különböző feladatok és problémák megoldásával saját maguk bontják ki a történetet. A nézők VR szemüveget kapnak, ami a virtuális valóságot varázsolja eléjük, így a termekbe belépve teljesen más teret látnak majd. Ennek az előadásnak a keretében kifejezetten sok olyan technikai újítást próbálhatnak ki az alkotók, ami színházban eddig nem volt.

- a cikk a kép alatt folytatódik - 

Az ember tragédiája - olvasópróba Novák János rendező vezetésével

Mindkét előadásnak a kamaszok a célközönsége?

Igen, de Az ember tragédiájánál bízom abban, hogy ez a kamasz korosztály tágítható akár kilencéves korig. Ezzel azonban mindig óvatos vagyok, mert bármi legyen is a szándékunk, nyilván csak akkor derül ki, hogy vállalható-e és valóban működik-e az adott korcsoport számára, amikor összeraktuk az egész előadást és leteszteltük. Amikor annak idején Lázár Ervin meséiből Kézdy György életre keltette a Retemetesz című csodálatos mesejátékot, úgy gondoltam, hogy ez olyan jó, hogy 0-tól 100 éves korig bárki megnézheti. Kézdy Gyuri viszont úgy vélte, hogy nem való gyereknek, mert nem érti meg a filozófiáját. Hosszan vitáztunk, végül én azzal érveltem, hogy ez mégiscsak a Kolibri Színház, ide gyerekek jönnek, nem lehet őket a darabból kizárni. Végül persze nagyszerűen működött az előadás. Az embernek mindig megvan a szándéka és elgondolása, hogy kinek készíti az adott darabot – a puding próbája viszont az evés. Ezért én ma már eléggé óvakodom attól, hogy a bemutató előtt kiírjam, kiknek ajánljuk az előadást, mert csak miután végignéztük teljes egészében, akkor tudjuk megmondani, hogy hány éves kortól lehet megérteni és élvezni. Azért a szándék és a valóság néha, ideális esetben találkozik. Az ember tragédiája kapcsán mindenesetre bízom benne, hogy széles körben élvezhető lesz a gyerekek számára, is, mert bár a dráma szövegét változtatás nélkül közöljük, az előadásba beépített sok-sok érdekesség és a látványvilág, ami mind azt szolgálja, hogy folyamatosan fenntartsuk a figyelmet, a fiatalabbakat is meg fogja szólítani. 

Hogyan tudnak a jelen járványügyi helyzetben is ilyen töretlen lendülettel dolgozni?

Valójában nagyon nehéz az embernek elszánnia magát egy komoly munkára, amikor a közönség bejövetele bizonytalan, de ki vagyunk szolgáltatva a járványhelyzettel kapcsolatos szabályozásnak. Ugyanakkor hamar hozzászoktunk ahhoz is, hogy a digitális világ által kínált lehetőségeket a lehető legtartalmasabb módon kihasználjuk. Úgy gondolom, hogyha visszaáll a korábbi színházi gyakorlat és ismét tudunk nézőket fogadni, a most kidolgozott, online megjelenési formákat részben akkor is megtartanánk, mert így bizonyos tartalmakat még szélesebb körben tudunk terjeszteni, mint akár egy-egy teltházas előadás. Nagyon sikeres például a Kolibri MobilMesék elnevezésű kezdeményezésünk, amelyet a járványhelyzet legelején, márciusban indítottunk. Az online sorozat keretében minden hétköznap este 6 órakor egy mesével jelentkezünk, amit a művészeink a saját otthonukban, mobiltelefonnal vesznek fel, és amely teljesen ingyenesen megtekinthető a Kolibri Színház Facebook oldalán és YouTube csatornáján. Büszkén mondhatjuk, hogy mára ez a sorozatunk meghaladta a harmincezres nézőszámot. Az online tér számunkra nagyszerű, felfedezésre váró terep ahhoz is, hogy az ifjúsági és a gyerekszínházi előadásokhoz megtaláljuk azokat az új felületeket, amelyeken keresztül el tudunk jutni a legszélesebb rétegekhez. Ha csak a napi mesék megtekintéseit adjuk össze, az is olyan nézőszámot jelent, amit a Kolibri Színház évek alatt sem tud produkálni; így viszont újabb és újabb közönségrétegnek hívjuk fel a figyelmét a színházunk működésére, és egyre több követőt szerzünk.  Az Emma csöndje című legújabb előadásuknak élő stream premiert tartottunk januárban, és azóta is rendszeresen elérhetővé tesszük a felvételt nézőink számára, így a bevételeken keresztül is érzékeljük, hogy milyen sokan érdeklődnek iránta. Nemcsak nekünk hiányoznak a nézők, de a nézőknek is a Kolibri – ezért az online felületeken nézik meg előadásainkat. Ez tart most minket életben és tölt el bizakodással, hogy van jövőnk.

Nagyon nehéz időszak lehet…

Nemcsak nekünk, azt gondolom, hogy minden színháznak szembe kell néznie azzal a nehéz helyzettel, amit a világjárvány teremtett. Mi elsősorban az ifjúsági és gyerekközönségre fókuszálunk és kialakult egy speciális táborunk, a szülők és pedagógusok közössége, akik kitartanak mellettünk sok-sok éve már, mert szeretik, amit csinálunk, és elhozzák hozzánk a gyerekeket. Rájuk továbbra is számíthatunk, bízva abban, hogy a megváltozott körülmények között is megtalálnak minket és eljuttatják a gyerekekhez az általunk létrehozott új tartalmakat.

- a cikk a kép alatt folytatódik - 

Tekergő (r: Novák János) - a Small Size nemzetközi együttműködés keretében létrejött előadás

Mik a jövőbeli terveik?

Folyamatosan dolgozunk. Gimesi Dóra Emma csöndje című színdarabja a Kolibri Színház által meghirdetett kortárs drámaíró pályázat első helyezettje volt, de emellett még három másik díjazott mű vár a megvalósításra. Mindegyiknek megvan a rendezője, tervezője és csak arra várnak, hogy elkezdhessenek próbálni. Nagyon nívós, mai magyar darabok állnak sorba, hogy a gyerek- és kiskamasz közönségnek új bemutatókat készítsünk. A nemzetközi együttműködések feladatai is még előttünk állnak, a Watergate és Az ember tragédiája bemutatói, a projekt új szakasza pedig újabb produkciók létrehozását jelenti majd a Kolibri Színháznak a következő évadban is. Ezenkívül fontos megemlíteni a csecsemőszínházi repertoárunkat is, hiszen ez az a műfaj, amit sok éve nagy örömmel és sikerrel csinál a társulat.  A legkisebbeknek szóló színház témájában is részt veszünk egy éppen most zajló négyéves nemzetközi együttműködésben, a MAPPING-ben.  A projektben tizenhat partnerszínház vesz részt, amelyek négy munkacsoportra osztva négy különböző téma köré szerveződve dolgoznak: kép, mozgás, szó és hang. Mi ez utóbbi csoportban három másik európai színházzal együtt a hang és a zene gyerekszínházban betöltött szerepét járjuk körül.  Mindegyik csoport mellett van egy kutató is, aki az alkotói folyamatot és a hatásokat vizsgálja. Az elkészült tizenhat darab úgy kerül majd fel egy színházi térképre – innen a ’mapping’ elnevezés –, hogy bárki, aki csecsemőknek akar játszani, szakirodalomként használhatja. Ebben a projektben is bemutatók állnak előttünk, az egyiket már megvalósítottuk, de számos tervünk van az elkövetkező évekre is. Tehát a nehezített körülmények között is igyekszünk minden korosztály számára előadásokat készíteni, de természetesen az alkotás sokkal örömtelibb, ha ezek a hagyományosabb színházi formák között valósulhatnak meg. Nagyon bízunk abban, hogy a gyerekek hamarosan ismét itt lesznek a nézőtéren, hiszen az élő színház közösségi élményét semmi sem pótolja.

Emma csöndje (r: Kuthy Ágnes)