Vissza | |||
NYERŐMAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött | |||
Levelek, sünik, lábnyomokLevelek, sünik, lábnyomokEgy délután Csongor hazakísérte Lillát. Nem mintha félt volna a kislány egyedül hazaporoszkálni, de a tanítás utáni beszélgetésüket képtelenek voltak abbahagyni. Épp heves vitát folytattak arról, hogy mire lehet képes egy szuperintelligens robot, közben pedig kényelmesen baktattak a napsütötte járdán. Egyszer csak Csongor, félbeszakítva a kislányt, felkiáltott. − Érzed ezt? Lilla valóban érezte, szörnyű, keserű füstszag kúszott az orrába. Rögvest köhögnie kellett tőle. Valamelyik kert végében levelet égettek. Ám a szörnyű szagnál sokkal ijesztőbb volt a járdára kibucskázó, füstölgő kis golyóbis. A két gyerek csodálkozva ment közelebb a labdacshoz. − Mi lehet ez? – kérdezte Csongor gyanakodva. Lillának nem kellett válaszolnia, mert egy pillanattal később a labdacs megmozdult és egy félénk, köhécselő sündisznóvá változott. A gyerekek döbbenten kiáltottak fel, Lilla pedig azon nyomban a tüsszögő-harákoló kis jószághoz rohant. − Jól vagy? –kérdezte a kislány aggódva. A süni szipogott párat. − Megmenekültem… jaj, úgy megijedtem! Igen, azt hiszem, jól vagyok, csak a tüskéim pörkölődtek meg egy kicsit. Csongor csodálkozva pislogott Lillára. −Te megérted a sünik nyelvét? Lilla elpirult zavarában… lelepleződött a titka! Hebegve-habogva próbálta valahogy kimenteni magát a helyzetből. Végül csak ennyit mondott: − Varázslat… vagy olyasmi. Később elmagyarázom, most segítsünk a sünin! A kis pára tényleg segítségre szorult, úgy tűnt, szörnyen rosszul érzi magát a sok belélegzett füsttől, tüskéi szenesek voltak. − Mi történt veled? – kérdezte Lilla szomorúan. − Épp elbújtam egy avarkupac alá – szuszogta a süni, − mikor hirtelen minden forró és füstös lett! Alig láttam, alig kaptam levegőt, épp hogy ki tudtam mászni alóla. Aztán kiderült, hogy a kert gazdája az, akinél egészen eddig laktam. Ő gyújtotta meg a kupacomat. Lilla feldúltan tolmácsolta a tétován álldogáló Csongornak a sündisznó szavait. A fiú arca elkomorult. − Ez nagy butaság! Azonnal meg kell keresnünk a tettest! Lilla egyetértett. Óvatosan karjaiba vette a sünit, és rohanvást indultak el a kis jószág útmutatása alapján. Alig tettek egy-két lépést, meg is találták a kertet, ahonnan a sűrű, fehér füst ömlött. Hóhihorgas alak lapátolta a falevelet egy óriási, lassan égő kupacra. Csongor, még mielőtt a kislány bármit is tehetett volna, bekiabált a kerítésen. − Hahó! Ezt azonnal tessék befejezni! Az alak csodálkozva fordult hátra, a gyerekeket látva pedig összehúzta sűrű szemöldökeit. Szikár, idősödő bácsi volt. − Mit beszélsz kisfiam? A kisfiúban túlcsordult a tiltakozás. − Bácsi, ezt nem szabad! Majdnem megégetett egy sündisznót! Bizonyságul Lilla megmutatta az enyhén még mindig füstölgő tüskést. Az öregúr mintha kicsit összezavarodott volna. − Micsoda? Miattam? Én nem akartam bántani ezt a kis jószágot, de hát a kerti szemetet nem hagyhatom csak úgy, szerteszét. Mindig így csináltam. − Nem csak a süni miatt!− folytatta Csongor. – Ha mindig így tetszett elégetni a száraz leveleket, a bácsinak óriási lehet már a karbonlábnyoma! Itt nemcsak a levélégető, de Lilla is furcsán kezdett nézni a fiúra. Csongor valódi kis tudós volt, minden érdekelte, de a karbonlábnyomról még Lillának sem mesélt eddig. − A karbonlábnyom megmutatja, hogy az energiafelhasználó tevékenységeinkkel mennyi szén-dioxidot termelünk, s ez mennyit tesz az üvegházhatás kialakulásáért – magyarázta okoskodva a fiú. – Ez sokféle dologból tevődhet össze, legyen az az áramfogyasztás, tömegközlekedés, ételfelhasználás, szeméttermelés… a végén mind egyetlen nagy lábnyommá adódik össze, amellyel a környezet egészségébe taposunk. A levélégetés pontosan ilyen dolog, és nem csak a sünökre nézve veszélyes. A bácsi elkomorult. − Ez mind nagyon rosszul hangzik, de mégsem hagyhatom így a kertemet! Hova tegyem hát ezt a sok levelet? − Hát komposztba! – szólt biztatóan a fiú. – A komposztálás során a növényi hulladékok a talaj számára értékes tápanyagokká alakulnak át! Az így keletkezett humuszt később fel lehet használni a kert termékennyé tételéhez. Úgy tűnt, Csongor érvei hatásosnak bizonyultak, a levélégető elgondolkozni látszott. Nagy sokára szomorúan szólalt meg. − Eddig nem foglalkoztam semmi hasonlóval … óriási lehet a lábnyomom, amivel a természetbe tapostam. − Ezt megtudhatjuk!− mosolyodott el Csongor.− Egyre ismertebbé válik az a módszer, amivel ki lehet számítani a karbonlábnyomunkat. Erre odafigyelve sokkal energiatakarékosabban és tisztábban tudunk élni! Segítsek? A bácsi arca végre-valahára megenyhült. Mosolyogva bólintott és kezet fogott a fiúval, Lilla ölében pedig megmoccant a süni. − Azt hiszem, itt valami jó dolog kezdődik – motyogta boldogan. | |||