Vissza

NYERŐ­MAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött

Pazar vagy pazarló?

Pazar vagy pazarló?

Van, amit nem lehet megenni: a romlott halat, a három napos húslevest, a messze szagló joghurtot, a cefrébe való almát. Van pedig olyan, amit nem akarunk megenni: a hűtő legmélyén megbújó, utolsó napjait élő szalámit, a tegnapi főtt rizs maradékát, amiből úgyis annyit ettünk, a krumplipüré emlékműveket a frigó rejtett sarkain, a szomorú, hideg fánkokat, az utolsó kanál lekvárt az üveg alján... Velük vajon mi lesz? Nagy eséllyel valamelyik kuka alján végzik szemétként.

 

Lillát kevéssé izgatta az ilyesfajta pazarlás; valahányszor kidobta az estére megmaradt szendvicseket a kukába, azzal a nyugodt magabiztossággal tette ezt, hogy valamelyik kóbor kutya úgyis jóllakhat velük. Vagy patkány. Vagy egér. A nyugodságot tetézte, hogy tudta: az egész napot végigerjedő szenvics biztosan hasfájást okozna neki, úgyhogy valójában egy szörnyű rosszulléttől kímélte meg magát.

A bonyodalom akkor kezdődött, mikor édesanyja komoly barátságot szándékozott kötni Galagonyával. Az életőrző csodakutya nem árulhatta el magát, így beszélni nem beszélt, csak kedvesen farkcsóválva adta hírül, hogy nagyon jól érzi magát Lilláéknál. A lányka úgy mesélte, Galagonyával az utcán barátkozott össze, rendes, szobatiszta, nagyon illedelmes kutyus, ül-fekszik-hengeredik. Galagonya (habár méltóságán alulinak tartotta a trükköket) az elfogadás kedvéért örömmel megmutatta tudományát. Édesanya pedig megtapsolta, megsimogatta, majd helyet kínált neki a napsütötte teraszon.

− Nagyon kedves Anyukádtól, hogy még uzsonnát is hoz nekünk − szuszogta Galagonya elnyúlva a meleg kövezeten. − Szerinted tetszettem neki?

− Biztos vagyok benne! − mosolygott Lilla. − Mondjuk a szőröd zöld színére nincs magyarázat... bár, ha feltételezzük, hogy az előző gazdád egy fodrász volt...

Ezen aztán mind a ketten nagyot nevettek. Azután gyorsan elhallgattak, mikor megjelent Édesanya egy óriási fémtállal, benne krémtúróval.

− Tessék, apróságok! Lilla, sajnos nincs konzervünk, úgyhogy hoztam egy kis maradékot a kutyusnak, remélem, örülni fog neki!

A kislány és az eb kérdőn nézett egymásra, ám ebből Édesanya mit sem vett észre. Mosolyogva fordult vissza a konyhába, hogy folytassa a főzést.

− Te jó ég! Ez micsoda? − szagolt bele Galagonya a lavór nagyságú tálba.

Lilla elpirult.

− Ne haragudj Anyukámra, azt hitte, megeszed a maradékot is, ezért hozott egy kicsit...

− Kicsit? − kérdezte döbbenten. − Hiszen ez rengeteg? És ahogy szimatolom, egyáltalán nem romlott étel... miért nem eszitek meg inkább ti?

− Maradék − magyarázta Lilla, − már nagyon unjuk, folyton csak csirke van. A rizs meg tuti, megromlott két nap alatt. Meg össze is állt, és úgy nem szeretem. Aztán hasfájást sem akarok kapni...

Galagonya megcsóválta a fejét.

− Kicsi lány, ez bizony pazarlás! Rengeteg hulladékot termeltek azzal, ha ezt a sok ételt a kukába dobjátok! Ráadásul drága is ennyi mindent megvenni, és utána kidobni...

Lilla szomorúan pislogott.

− Vagyis ez környezetszennyezés?

− Az bizony! Ugyanúgy szemetet termelsz, mintha a papírt vagy a műanyagot használnád felelőtlenül. Ráadásul gondolj bele, hány éhes kisgyerek örülne annak a szendvicsnek, amelyet te a kukába dobsz.

A lányka elszégyellte magát; mintha Galagonya a lelkébe látott volna.

− Értettem, nem szabad pazarolni. De akkor is, anyukám szokott főzni és apukám szokott bevásárolni, nekem hiába mondod...

− Nem hiába − mondta komolyan barátja. − Te is segíthetsz a szüleidnek, hogy kevesebb élelmiszert dobjanak ki! Adok pár tanácsot, amelyekkel könnyen elkerülhetitek a pazarlást. Minden a bevásárlásnál kezdődik: ha sok felesleges dolgot veszel, előbb vagy utóbb a kukában fognak kikötni. Ezért ne menjetek éhesen vagy fáradtan vásárolni; ilyenkor könnyebben megkívánsz olyan dolgokat is, amelyekre egyébként nincs is szükséged. A második fontos dolog a tárolás: ha megfelelő hőmérsékletre állítod a hűtőszekrényt, ami 0-5 Celsius-fok között van, az ételek sokkal tovább maradnak frissen. Bizonyos zöldségeket, például a krumplit, magasabb hőmérsékleten, 8-10 fokon érdemes tárolni. Tegyétek lejárati sorrendbe a termékeket, előre azokat, melyeket hamarabb, hátulra azokat, melyeket később kell megenni, így nem feledkeztek meg róluk, és nem kell kidobni a lejárt szavatosság miatt.

Pazar vagy pazarló?

− És mi legyen a főtt étellel? Abból mindig meg szokott maradni valamennyi.

Galagonya, mint egy tökéletes háziasszony, erre is tudta a megoldást.

− Számoljatok! Egy-egy fő mennyit eszik nálatok? Köretből egy marékkal, húsból egy tenyérnyivel szoktunk számolni egy emberre. Ha erre figyeltek, elkerülhetitek, hogy túl sokat vagy túl keveset főzzetek. Ha pedig kimarad valami, tároljátok jól zárható dobozokban, vagy fagyasszátok le! Hidd el, egy-két nap múlva újra jólesik elővenni a finom pörköltet vagy töltött káposztát. A főtt rizsből, a krumplipüréből és a többi köretből pedig könnyen alkothattok új ételeket: rizsgombócot, tejberizst, krumplis pogácsát vagy zöldséges rántottát.

Lilla megértően bólogatott, ám egy kicsit azért szomorkásnak tűnt.

− Ez mind nagyon jól hangzik, Galagonya, de biztos vagy benne, hogy ennyire sok mindenen tudunk változtatni?

A zöld bundájú életőrző eb válaszképp megbökte az orrával.

− Fel a fejjel kislány! − szólt biztatóan. − A legfontosabbat még nem mondtam: minden nagy változás elhatározással kezdődik. Döntsétek el, hogy ezentúl nem pazaroljátok az ételt, és hidd el, nem lesz olyan nehéz!

Lilla végre-valahára elmosolyodott.

− Így fogok tenni, Galagonya, és segítek anyuéknak is!

− Nagyon helyes, Lilla! Most pedig uzsonnázzunk! Én is megpróbálom eltüntetni ezt a rengeteg ételt, mert...

− Mert nem pazarlunk! − fejezte be a lányka vidáman.