Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei

A hajléktalan ellátást alapvetően férfiakra szabták: a hajléktalan nők hozzájuk képest sokkal kiszolgáltatottabbak. Milyen megoldásokat nyújthatnak a hajléktalanellátó szervezetek a női hajléktalanság speciális problémáira? A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) által létrehozott és koordinált Erasmus+-nyertes „Hajléktalan élethelyzetben élő nők” projekt erre a kérdésre keresi a választ. Fehér Boróka projektkoordinátorral beszélgettünk.

―

Európai országok hajléktalanellátó és szociális szervezeteiből, valamint egy európai ernyőszervezetből álló nyolctagú partnerség célja az európai szintű tapasztalat-, szaktudás- és jógyakorlat-megosztás: minden partnerszervezetnek az a célja, hogy javítsa a saját szolgáltatásait a hajléktalan nők számára. A BMSZKI tagja egy, a hajléktalan emberekre fókuszáló európai szintű ernyőszervezetnek, a FEANTSA-nak, amely két éve létrehozott egy női munkacsoportot. E szakértői társaság tevékenységei közé tartozik nemzetközi konferenciáikon női workshopokat szervezni, így a BMSZKI is kapcsolatba került más európai szervezetekkel. Ezek az együttműködések adták a projekt és a stratégiai partnerség nemzetközi konzorciumának hátterét.

A nemzetközi partnerség hat tematikus találkozót szervez, amelyeket megelőzött egy nulladik, egyfajta menedzsmenttalálkozó, amelyre minden szervezet úgy készült, hogy felmérte, hogy milyen problémák foglalkoztatják leginkább a hozzájuk forduló nőket. Ez alapján határozták meg, hogy a következő találkozók során milyen témákra koncentráljanak: hajléktalan nők és gyermekeik, női egészségügyi problémák, érzelmi és fizikai biztonság, párkapcsolatban élő nők támogatása és sorstárstámogatás. Ezeket a témákat a szervezetek munkatársaival és magukkal a hajléktalan nőkkel közösen dolgozzák fel, összegyűjtve a helyi gyakorlatokat és kiválasztva a legjobbakat, melyeket az öt témában szervezett nemzetközi műhelytalálkozók során a partnerszervezetek közösen beszélnek át. A hatodik műhelytalálkozó témája a részvétel, azaz maguknak a hajléktalan nőknek a projektbe való bevonása: erre a találkozóra hajléktalan élethelyzetű nőket hívnak, és az ő beszélgetésüket, tapasztalatcseréjüket támogatják többek között tolmácsolással.

A projektben nagyon különböző szervezetek működnek együtt. A projektvezető, a BMSZKI, Budapest főváros hivatalos hajléktalanellátó szervezete több mint húsz különböző telephellyel és különböző szintű ellátásokkal (szállókkal, nappali melegedőkkel, utcai munkával, egészségügyi és foglalkoztatási szolgáltatásokkal). A finn partner egy olyan nagy alapítvány, amely több mint 16 600 szociális bérlakás felett diszponál (és evvel az ország negyedik legnagyobb lakástulajdonosa), és tagja olyan nemzeti együttműködésnek, amelyben hét finn szervezet dolgozik együtt a finn nemzeti női hajléktalanstratégia megalkotásán. A stratégiai partnerség tagja még egy lengyel szociális és innovációs központtal rendelkező egyetem, amely anyaotthonokkal dolgozik együtt, és arra keresik a választ, hogy a gyermekeikkel együtt élő hajléktalan nők szempontjai mennyire jelennek meg más szolgáltatásokban. A partnerek között van szállást és támogató szolgáltatásokat nyújtó ír, utcai munkát végző dán, nappali és szenvedélybeteg elláttással foglalkozó szlovén, valamint profi és rengeteg munkatárssal rendelkező angol civil szervezet is. Ez utóbbi, a St. Mungo’s például nemcsak stratégiába dolgozta be mindazt, amit a korábbi, előzetes igényfelmérések alapján megtudtak, de a stratégiájukat már el is kezdték megvalósítani.

A partnerség tagja maga a FEANTSA is, amely európai szintű tudását osztja meg a konzorciummal: a hajléktalan nőkért tevékenykedő szervezetekből hívják meg azokat a szakértőiket, akik az adott témában a legjáratosabbak – így a projektpartnerség tagjai még olyan európai országokból is megismerhetnek jógyakorlatokat, ahonnan egyébként nincsenek partnereik (pl. Csehországból, Franciaországból). Minden partner a női hajléktalanellátás más-más oldaláról tudja a különböző tapasztalatokat és tudást hozzátenni a közös projekthez. A partnerség tagjai mindannyian azt várják a projekttől, hogy a jógyakorlatok és tapasztalatok cseréje hozzásegítse őket ahhoz, hogy a szolgáltatásaik jobban illeszkedjenek a hajléktalan nők speciális szükségleteihez. Az együttműködésben résztvevő szervezetek szeretnék fejleszteni belső eljárásrendjeinket, munkatársaik tudását és az ügyfeleik elégedettségét a nekik nyújtott szolgáltatásokkal, továbbá érzékenyíteni a döntéshozók, ellátók és egyéb társintézmények vezetőit, munkatársait, valamint a társadalmat a női hajléktalanság témájában.

A BMSZKI korábban végzett már saját szükségletfelmérést háromszázhetven, a különböző szállóin élő nő között, és a projekt végére mindezt egy stratégiába is szeretnék „összegyúrni”, amit aztán elkezdhetnek megvalósítani. Az igényfelmérésből megtudták, hogy nagy szükség van a nappali ellátásban úgynevezett női terekre, illetve bizonyos olyan dolgokra, amelyeket eddig jellemzően még nem biztosítottak – például fehérneműre vagy női higiéniai termékekre. Ezen igényfelmérés alapján a BMSZKI már kidolgozott kis projekteket, amelyek közül az első, egyéves projekt eredményei között elérték a nappali ellátásban női idősáv és ahhoz kapcsolódó női programok megvalósítását – ez volt az egyik inspiráció arra, hogy a nemzetközi projektet is létrehozzák.

A BMSZKI szállásnyújtó intézményeiben egy éjszaka háromezer ember alszik, ebből hat-hétszáz nő – azonban ez az adat torzított, hiszen számos városban a hajléktalan szállók csak férfiaknak kínálnak szállást, ezért sok nő más megoldást kényszerül választani. A hajléktalanellátást alapvetően férfiakra alakították ki, de ha megnyitnak egy új, jó minőségű női szállót, az rögtön megtelik, ezért a következtetés egyértelmű: van igény a hajléktalan nőknek fenntartott szállókra is. Sok nő számára az is ijesztő lehet, hogy nagyon kevés olyan intézmény van, amely csak nőket fogad. És hiába vannak külön női és férfi szobák – ha valaki bántalmazó kapcsolatból jön, nem akar idegen férfiakat kerülgetni a folyosón, miközben zuhanyozni megy. Budapesten van három csak női hajléktalanellátó intézmény, a vidéki városokban pedig általában egy intézményen belül van a női szárny vagy női szobák. A hajléktalan szállóról sokan – férfiak és nők is – dolgozni járnak.

A nők hajléktalanságában az is más, hogy nagyon sok nőt már gyermekként bántalmaztak vagy elhanyagoltak – és ebből a későbbiekben sem tudott igazán felállni. Nagyon sokan tizennyolc éves koruk előtt elköltöztek otthonról vagy az intézetből, korán alakítottak párkapcsolatot és korán jöttek az első gyermekeik, valamint sokan felnőttként is bántalmazó kapcsolatban éltek. A legtöbb női ügyfélnek komoly terápiás segítségre is szüksége lenne ahhoz, hogy meg tudjon erősödni, és újra tudja építeni az életét. A projekt célja az is, hogy a hajléktalanszállók alkalmassá váljanak erre.

A projekt egyik tanulsága mindenképpen az, hogy több női szállóra lenne szükség – a BMSZKI-ban már létrehozták az első csak nőket fogadó épületet – eddig ugyanis a női menedékhely is abban az épületben kapott helyet, bár külön bejárattal, amelyben egyébként férfiak is élnek.

A projekten belül eddig három műhelytalálkozóra került sor. Az első témája a Hajléktalan nők és gyermekeik volt, mivel nagyon sok olyan felnőtt, egyedülálló hajléktalan nővel dolgoznak, akik igazából kisgyerekes anyukák – még ha a gyermekeik nem is velük élnek. Ráadásul ez egy halmozott trauma, hiszen a szakemberek nem minden esetben tudják, hogy a hajléktalan anya hogyan veszítette el a gyermekeit, és az sem biztos, hogy annak feldolgozásában segítséget kapott. A BMSZKI ilyen esetekben pszichoterápiás segítséget, feldolgozó beszélgetéseket nyújt, több olyan intézményük is van, ahol női csoportok vannak. Ezeknek a nőknek nagy szükségük van rá, hogy az anyaságukban támogassák őket. Vannak, akik nem tartják a kapcsolatot a gyerekeikkel, de vannak, akik szeretnék tartani, csak nem tudják megoldani – ebben is próbálnak nekik segíteni. Ehhez a témához kapcsolódik a fogamzásgátlás téma köre is – amelyekre szintén megismertek jógyakorlatokat. A BMSZKI ezzel kapcsolatos saját kísérleti projektje azt a tanulságot hozta, hogy nagyon fontos a szexuális felvilágosítás, lehetőséget kell nyújtani, hogy a hajléktalan nők szabadon kérdezhessenek erről a témáról.

A második találkozón a női egészségügyi problémák volt a téma, a projektpartnerek megismerhették például a dán partner sorstárssegítő programját, amelyben volt hajléktalan nők járják a közterületeket és beszélgetnek hajléktalan nőkkel. Akinek szüksége van rá, el is kísérik az orvoshoz – a hajléktalan asszonyokban ugyanis nagyon sok félelem van az ilyen helyzetektől is. A finn partner pedig létrehozott egy kimondottan sorstárssegítő programot is. A FEANTSA erre a találkozóra elhívott egy francia doktornőt Marseilles-ből, aki egy mobil klinikát hozott létre, és azzal jár női menedékhelyekre és közterületekre.

A hajléktalan nők fokozottan kiszolgáltatottak a nők elleni erőszaknak, ezért a harmadik projekttalálkozón a partnerek azt a kérdést járták körbe, hogy hogyan tudják a hajléktalanellátó intézmények megteremteni az érzelmi és fizikai biztonságot – illetve a kettőt együtt, hiszen az érzelmi biztonságnak a fizikai biztonság elengedhetetlen része. Ezen a találkozón, az érzelmi és fizikai biztonság témakörben a BMSZKI mutatta be PIE4shelters nevű REC-nyertes projektjét, amelynek célja a hajléktalanellátó szervezetek erősítése a bántalmazást elszenvedett hajléktalan nők hatékonyabb támogatása érdekében, illetve azt, hogy a projekt tanulságai alapján a BMSZKI hogyan akarja átalakítani a szolgáltatásait.

A BMSZKI 2019. december 2-án női szakmai műhelyt rendez, amelynek témája az érzelmi és fizikai biztonság megteremtése a hajléktalan nőket fogadó intézményekben, és amelyen a projekttalálkozón résztvevő munkatársak számolnak be a tapasztalataikról, illetve ezek alkalmazhatóságáról a BMSZKI intézményeiben, valamint bemutatják a különböző nővédő és hajléktalanellátó szervezetek nemzetközi PIE4shelters projektjének kapcsolódó tanulságait.