Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

Az elmúlt évszázadok folyószabályozásai során a Duna árterének jelentős része eltűnt, az élővilág szempontjából rendkívül fontos vizes élőhelyekkel együtt.  Ráadásul az ökoszisztémát a hazai őshonos növény- és állatfajokat kiszorító özönfajok is veszélyeztetik. A LIFE Danube Floodplains projekt a Duna menti ártéri élőhelyek helyreállítását célozza. A projekt vezető partnere a Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Egyesület (BROZ), a magyar partner a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) – Kiss Gyula projektvezetővel beszélgettünk.

―

A DINPI és a konzorciumvezető szlovák BROZ közös munkája régi múltra tekint vissza. A kétezres évek közepén indult el a Duna-menti nemzeti parkok és védett területek együttműködése (Danubeparks Szövetség néven), melyben a BROZ és a DINPI már a kezdetektől komoly szerepet vállalt. Közös pályázási múlttal is rendelkeznek: három, a Dunával, Duna-menti együttműködéssel kapcsolatos Interreg-projektet valósítottak meg a Danubeparks Szövetség tagjaiként, így a munkatársak régóta jól ismerik egymást személyesen is. A sokéves munka során fogalmazódott meg a két szervezet munkatársaiban az igény, hogy jó lenne együttműködve egy olyan pályázatot is benyújtani, amely csak a szlovák-magyar folyószakaszra fókuszál. Az eredmény a 2015-ben indult több mint hatéves "A Duna ártéri élőhelyeinek helyreállítása és kezelése" (LIFE Danube Floodplains) című projekt, amelyet az Európai Unió LIFE programja támogat.

A projekt magyarországi tevékenységeinek fő célkitűzései az élőhelyek helyreállítása, illetve a fekete nyár génmegőrző program saját kereteken belüli elindítása. Az élőhely-fejlesztési munkák egyik helyszíne a budapesti Háros-sziget, ami a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő, körülbelül 70 hektáros – egy ideje emberi beavatkozástól mentes – ártéri erdőnek ad helyet. A háborítatlan, idős fák alkotta ártéri erdő ugyanakkor inváziós fajokkal, elsősorban zöld juharral és kis mértékben akáccal fertőzött volt, amiket az elmúlt három-négy évben eltávolítottak és a helyükre őshonos fafajokat telepítettek: magyar kőriseket, fekete nyárakat, vénic szileket és kocsányos tölgyeket. A terület korábban katonai használatban volt, a levonulás után pedig több száz tonnányi beton és vegyes összetételű egyéb hulladék maradt vissza. A projekt lehetőséget biztosít arra, hogy ezeknek a jelentős részét eltávolítsák.

Részben élőhely-helyreállítási, részben pedig természetvédelmi célú génmegőrzési munkák folynak a Rácalmási-szigetenaDINPI3,8 hektáros saját vagyonkezelésű területén. Első körben meg kellett szabadítani a területet az inváziós fafajoktól – főként a zöld juhartól. A fekete nyár Magyarországon, illetve más közép-európai országokban is veszélyeztetett. Természetes állományai erősen megfogyatkoztak, magról a hibridizáció miatt feltehetőleg alig újulhat. Ennek elsődleges oka a nemes nyarak már a múlt században felfutott használatában keresendő. Ezek közül számos fajta ugyanis képes hibridizálni a fekete nyárral. Emiatt az utódok nagy többsége nem tiszta fekete nyár, hanem valamilyen hibrid lesz, így a természetes génvonalak akár száz év múlva már el is tűnhetnek hazánkból.  A fekete nyár természetes élőhelye is drasztikusan csökkent, mivel jellemzően ártéri területeken találhatók. Az ártereket gátakkal, folyószabályozással beszorították a folyók mindkét oldalán egy-egy szűk sávba (hullámterekbe), tehát a fekete nyárak – és velük együtt más ártéri fajok (pl. számos fűzféle, mézgás éger) – potenciális élőhelye is radikálisan leszűkült. A projekt keretében a DINPI munkatársai végigjárták a magyarországi Duna-szakaszt és megkeresték azokat az idős fákat, amelyek a koruknál fogva még biztosan nem hibridizálódhattak a később betelepített nemes nyarakkal, tehát genetikai értelemben nagy valószínűséggel még fekete nyaraknak mondhatók. A biztonság kedvéért genetikai vizsgálatnak is alávetették őket, aminek eredményeképp most már több mint négyszáz ilyen törzsfa szerepel a pályázat nyilvántartásában. Ezekről a törzsfákról vegetatív módon, hajtások levágásával szaporító anyagot állítanak elő – így hoznak létre egy egyhektáros fekete nyár anyatelepet az Ipoly mentén, Dejtáron, ahol az igazoltan fajtaazonos fekete nyarakat szaporíthatják. Ez egy anyatelep lesz, ahol évről évre mindig visszavágják a növényeket abból a célból, hogy hajtásokat szedhessenek le róla. Az ily módon folyamatosan megújuló erdészeti szaporítóanyagot ezt követően például erdőtelepítéseknél, fafajcserés szerkezetátalakításoknál lehet majd felhasználni.

A Rácalmási-szigeten fekete nyár főfafajú, de nagymértékben elegyes állományt alakítanak ki, az ártéri erdőkben jellemző fafajok (pl. magyar kőris, fehér fűz, mézgás éger, vadgyümölcsök, korai juhar, mezei juhar) ültetésével. Így egyszerre két cél is érvényesül: létrehoznak egy sokszínű, közel négyhektáros bemutató jellegű erdőrészletet, valamint számos egyedi törzsfáról begyűjtött genotípust telepítenek. Így az eredmény egy erdőalakú géngyűjtemény, ahol a valóságban is megtekinthető, hogyan is néz ki egy kifejlett fekete nyár.

A munka fontos része a monitoring: az élőhely-rekonstrukciós feladatok megkezdése előtt felmérik a növényzet jellegét, majd a projekt végén is megvizsgálják, hogyan változott a fajösszetétel a munkák során azok eredményeképpen.

A projekt keretében többféle szemléletformáló tevékenységet is végeznek. Dömösön a DINPI saját vagyonkezelésű területén, ahol a következő években egy látogatóközpontot terveznek építeni, rendezik meg minden év szeptemberében Dömösi Zöld Forgatag címmel a játékos vetélkedőkkel, kirakodóvásárral, zenés színházi műsorokkal, aktuális előadásokkal és szakvezetéses túrákkal gazdagított családi napot. A DINPI egyik ártéri területén bekameráztak egy rétisas-fészket, így az elmúlt két évben élőben tudtak közvetíteni két sikeres költési szezont is – nagyon népszerű volt, több ezren követték az interneten, de az idén az ott költő saspár egy közeli, be nem kamerázott sasfészket választott magának, így a közvetítés átmenetileg szünetel. Tervek szerint, amint lehetséges, a szentendrei Dunán vezetett természetismereti evezős túrákat fognak tartani, valamint a pályázatban érintett területekről és a DINPI-ről szóló mobil-kiállítással mutatkoznak be különféle rendezvényeken.