LATERNA MAGICA Nonprofit Kft.

Milyen lehetőségeik voltak a totalitárius diktatúrákban a hivatalos ideológiától eltérő állásponttal rendelkező művészeknek? Az 1945–89 közötti kelet- és közép-európai „ellenkulturális” művészet áldozatainak örökségét tárja fel a Europe For Citizens program támogatásával megvalósuló EUnderground projekt. A héttagú nemzetközi konzorcium projektvezetője a magyar LATERNA MAGICA Nonprofit Kft. – Bíró Dániel projektvezetővel beszélgettünk.

―

A Europe For Citizens program Európai emlékezet ágának pályázatán nyertes projektet a Visegrádi Alap társfinanszírozásával valósították meg. Hét volt szocialista európai ország szervezetei alkotják a konzorciumot, a projektvezető magyar LATERNA MAGICA Nkft. mellett a projektpartnerek a SAN-Social Sciences University (Lengyelország), a University of Bucharest (Románia), az Art Kontakt (Albánia), a Educentrum (Csehország), az Institute for Studies of the Recent Past (Bulgária) és a Post Bellum (Szlovákia).

Az EUnderground projekt a 20. század történelmét hozza közelebb a fiatalokhoz úgy, hogy a volt szocialista országok egy kevésbé ismert kulturális örökségét tárja fel: az 1945–89 közötti kelet- és közép-európai „ellenkulturális” mozgalmakat. A projekt tevékenységeivel azokról a művészekről emlékeznek meg, akik a totalitárius állam cenzúrájának áldozataivá váltak, mert a hivatalos ideológiától eltérő állásponttal rendelkeztek, vagy alternatív művészeti eszközöket és kifejezési formákat használtak.

A 2018-ban indult másfél éves együttműködés keretében a lehető legtöbb művészeti ág legjelesebb képviselőinek munkáit mutatták be hazai és külföldi diákoknak. Elsődleges célcsoportjuk tagjai – a húsz év alattiak – abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy semmilyen személyes emlékük nincs a diktatúra időszakáról, hiszen már demokráciába születtek bele. A projekt célja, hogy bennük is tudatosítsák a múlt szörnyűségeit annak érdekében, hogy azok ne ismétlődhessenek meg.

Magyarországon az 1945–89 közötti időszakban a kommunista kultúrpolitika termékeként a három T elve érvényesült: a támogatott, a tűrt és a tiltott kategóriába sorolták a művészeket – a projekt keretében a tűrt és tiltott kategóriába tartozó művészek életét dolgozták fel. A projekt fontos eleme, hogy úgy szólítsák meg a fiatalokat, hogy azok valóban átérezzék a múltban történteket, ezért olyan tevékenységeket választottak, amikkel felkelthetik a diákok figyelmét, mint a kreatív workshopok, a kulturális fesztivál, az utazó kiállítás és az online tudástár. A workshopok keretében a partnerországok szakértői vendégelőadókként előadásokat tartottak a diákoknak a szocializmusban élő művészek sorsáról, a szocialista múlt kulturális cenzúrájáról. A külföldi tanárok segítségével a diákok megtudhatták, hogyan működött a totalitárius propaganda, és mi történt akkor, ha valaki „másképp gondolkodott” az irodalom, a festészet, a zene vagy bármely más művészeti ág területén. A szocializmusban tiltott alkotók nem fértek hozzá például a professzionális nyomdagépekhez, ezért egyszerű, de ötletes megoldásokat kellett alkalmazniuk.
A sorozat keretében a szamizdattal, mint műfajjal is megismerkedtek, kipróbálták a hagyományos szamizdat technikákat, a borítókészítéstől a cikkírásig – utóbbiakat minden partnerország nyelvére lefordítva közzé is tesznek. A workshopok végén a résztvevőknek közösen készítettek egy rövid „szamizdatkiadványt” régi fotókkal a múlt egy adott eseményéről, ami kivívta a rendszer haragját. Ebben a kiadványban be kellett mutatniuk a valóságot a totalitárius propaganda torz tükrével szemben.

A közönség a projekt legsikeresebb elemének az európai utazó kiállítást tartotta, amely ezért a projekt végeztével is folytatja még útját – mivel nagyon sok helyre meghívták Európában.
Ez a vándorkiállítás a keleti blokk országainak „földalatti” kulturális mozgalmait mutatja be a „hivatalos" kultúrából száműzött művészek tragikus sorsán keresztül.

A projekt keretében egy nemzetközi összművészeti kulturális fesztivállal is megemlékeztek
a totalitárius cenzúra áldozatairól. A Budapesten megrendezett fesztivál számos műfajt foglalt magába: képzőművészet, költészet, irodalom, színház, rockzene, koncertek. Előadást tartottak a volt szocialista országok földalatti és alternatív művészei, akik anno nem publikálhattak és művészetüket sem mutathatták be – volt, akit már csak családtagja vagy művészetének szakértője képviselhetett. Jelen volt Cseh Tamás fia és barátai, akik indián dalokat játszottak. A Nemzeti Filmarchívum jóvoltából Balázs Béla-filmeket vetítettek, amelyek a tiltott és a tűrt határán mozogtak. Előadásokat hallgathattak meg – például a táncházmozgalomról, hiszen az nemcsak hogy a magyar kulturális örökség része, de az érintett témában is fontos, mivel a totalitárius diktatúrákban komolyan ellenőrizték a táncházakat, mert tartottak minden olyan eseménytől, amelyen értelmiségiek gyűltek össze. Az összművészeti fesztiválon középiskolás diákok is részt vettek és nagyon jól érezték magukat.

A projekthez kapcsolódó oktatási és tudományos anyagok elérhetők az online tudásközpontban(http://www.eunderground.eu/), amelyet a projekt befejezése után is folyamatosan bővítenek más európai országok új tartalmaival is.