Szépírók Társasága

Budapest

Az önkifejezés felszabadít

Rendhagyó irodalomórák, író-olvasó programok, kreatívírás-műhelyek a Szépírók Társaságának projektjében

Elnyert összeg: 14 314 euró

Creative Europe

Rendhagyó irodalomórákkal, kisiskolásoknak tartott felolvasásokkal, a hátrányos helyzetűeknek szervezett foglalkozásokkal vesz részt a Szépírók Társasága abban a Creative Europe által támogatott nemzetközi projektben, amelyben a tagok az irodalmi közönség bővítésére és a kreatív írás népszerűsítésére helyezik a hangsúlyt. Gács Annával, a szervezet elnökével beszélgettünk a pályázatról, a kortárs irodalom szerepéről és a fiatal közönség meghódításáról.

 

Nemrég mutatták be a magyar mozik Laurent Cantet The Workshop című filmjét; a Marseille-hez közeli kisvárosban játszódó dráma egy irodalmi műhelyfoglalkozásról szól. A történet szerint egy népszerű író létrehoz egy alkotói workshopot a tengerparton, hogy a céltalan, esetleg bevándorlói háttérrel rendelkező fiataloknak felkínálja a novellaírás élményét. A kreatív írás felszabadítja az elfojtott érzelmeket, és a fiatalok az indulatok legyőzése, konfliktusok megoldása útján talán közelebb kerülhetnek önmagukhoz.

Laurent Cantet szuggesztív filmdrámája nem áll messze a valóságtól. Ma már bevett gyakorlat, hogy irodalmi, művészeti szervezetek a kreatív írás népszerűsítésével próbálják segíteni a társadalmi intergrációt, a traumák feldolgozását, vagy csak egyszerűen önismeretet. A Szépírók Társasága is részt vesz a SILO (Socially Inclusive Literature Operation) elnevezésű nemzetközi projektben, amelyben a tagok nyolc ország részvételével szerveznek irodalomközpontú programokat. Az elsődleges cél természetesen a közönségbővítés, de a fogyasztói réteg szélesítésével nem csak az irodalmárok járnak jól. A projektcsapat hisz abban, hogy az olvasás élménye és az írás elsajátítása nagy mértékben segítheti az önkifejezést, ezzel elősegítheti a beilleszkedési problémák feloldását, a stigmák, betegségek, nehézségek enyhítését.

Gács Anna, a Szépírók Társaságának elnöke, a SILO elnevezésű projekt hazai kapcsolattartója szerint ma már nem lehet elitista módon viszonyulni a magaskultúrához. – Azt, hogy az ember olvas és ír, nem szabad magától értetődőnek tekinteni. Egyre fontosabb cél – és ezt a közvetlen európai uniós finanszírozású pályázatok elbírálásakor is előtérbe helyezik –, hogy ha az „elit” művészettel foglalkozó szervezetek legitimálni akarják saját szerepüket, akkor meg kell tudniuk határozni, hogy miért fontos, hogy olvassanak és írjanak az emberek – mondja Gács Anna. Meg kell tudni fogalmazni, hogy kik azok, hol vannak azok, akik erre az élményre potenciálisan nyitottak. Elemezni kell, hogy a mai társadalomban mi az irodalom és a kultúra szerepe.

Szépírók Társasága
Gács Anna szerint ma már nem lehet elitista módon viszonyulni a magaskultúrához

A Szépírók Társaságának első nyertes uniós pályázatát a belga UC Limburg egyetem koordinálja. A kezdeményezésben összesen nyolc szervezet és oktatási intézmény vesz részt hat országból. Céljuk a közönségfejlesztés, ennek érdekében az olvasót a saját megszokott környezetében szólítják meg (kórházakban, iskolákban, börtönökben, idősek otthonaiban, elzártabb falvakban). Mindegyik tag a saját metodikájával kapcsolódik a SILO-projektbe. Ahogy a fenti film példája is mutatja, van olyan szervezet, amely bevándorlóknak és menekülteknek szervez storytelling jellegű, azaz a történetmesélésre felfűzött fesztivált. Ezeken az amatőr – a projekt esetében menekült hátterű – fiatal áll ki a pódiumra, hogy megossza a saját élettapasztalatát a közönséggel. Van olyan intézmény, amely rákbetegeknek és hozzátartozóiknak igyekszik a kreatív írás tanításával segíteni. De tartanak a projektben novellaíró fesztivált is, vagy akár olyan irodalmi fesztivált, amelyben egy eldugott, spanyol hegyi faluban tartanak felolvasásokat a helybelieknek. A projekt fontos célja, hogy a tapasztalatok, elemzések alapján kidolgozzák a közönségbővítés módszertanát is, ezt a munkát a projektkoordinátor limburgi egyetem végzi.

– Folyamatosan keresnünk kell az új közönséget, hidat kell vernünk a potenciális fogyasztói réteg és az irodalmi produktumok között – hangsúlyozza Gács Anna. Jól bevált módja ennek a Szépírók Társasága által évek óta örömmel szervezett rendhagyó irodalomóra: ezeken az eseményeken a középiskolásokat közvetlenül, és igen jó eredménnyel tudják megszólítani. A magyar tag ezért éppen ezzel a közönségbővítő tevékenységgel szállt be a projektbe, amelytől a rendhagyó irodalomórák továbbfejlesztését várják. Eddig a magyar kortárs írókat hívták meg a középiskolai órákra, de a SILO-projekttől most azt várják, hogy külföldi írókat is szerepeltethessenek a hazai rendhagyó irodalomórákon. Emellett olyan műhelyfoglalkozásokat is szerveznének, amelyen európai írók elmondhatnák, hogy náluk milyen kezdeményezések léteznek az olyan potenciális olvasók elérésére, akik eddig nem feltétlenül találkoztak a kortárs irodalommal.

Szépírók Társasága
A projekt fontos célja, hogy a tapasztalatok alapján kidolgozzák a közönségbővítés módszertanát

A középiskolások mellett kisebbekkel foglalkozó kreatívírás-műhelyeket is bevonnak a programba, és találkozót szerveznek a különböző társadalmi rétegeket megszólító műhelyeknek. A projekt tehát kifejezetten eseménydús lesz, a cél az, hogy a nyolc partner a különféle módszerekkel végzett közönségbővítés tapasztalatait összegezze, a tagok a jó példákat egymástól átvehessék, és végső soron az irodalom egy tényleg mérhető, szélesebb réteghez eljuthasson. A projekt eredményeként egy digitális platformon a SILO-projekt ideje alatt született történeteket is megőrzik, megosztják majd.

˄