Vissza | |||
NYERŐMAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött | |||
Szolga helyett barátSzolga helyett barátGalagonyát és Lillát rendszeresen meg szokták keresni az erdők és mezők kisebb-nagyobb lakói, hogy tanácsot kérjenek tőlük. A probléma legtöbbször az emberekkel való együttélés: féltik lakóhelyüket, táplálékukat, kicsinyeiket és fajuk fennmaradását. Ez alkalommal azonban Lillát és Galagonyát egy városbeli lakos kereste fel, aki úgy tűnt, nem igazán boldogul a természettel. Tatóka a közeli város egyik legismertebb alakja volt. Hatalmas szántóföldek közepén éldegélt egy tanyán, traktorok, különböző jószágok és csengő kacagású gyerekek, meg felesége, a pirospozsgás Gerlice mellett. Terményei ott voltak minden család asztalán, és minden aratáskor több teherautónyi búza és kukorica hagyta el birodalmát, hogy a közeli malomban lisztté és darává változzon. Ezúttal azonban mintha messzire tűnt volna Tatóka derűje. – Galagonya, Lilla, nagy bajban vagyok, segítsetek! – mondta kezét tördelve, és kivezette őket egy hatalmas, gazokkal tűzdelt, kopár parcellára, ahol épp csak egy-két kisült kukoricapalánta kókadozott. – Már második éve, hogy a legnagyobb parcellám nem terem! A növények már csemetekorukban kipusztulnak, kiszáradnak, elhervadnak. Hatalmas károk érnek, és nem tudom, mit tegyek. Nem használ a trágya, nem használ az öntözés… Galagonya szakértően szemügyre vette a területet. Futott egy kört, majd orrát a földhöz szorítva szimatolni kezdett, végül ásott egy-két középmély gödröt. Végül földes orral, fekete mancsokkal, mindentudó képpel tért vissza hozzájuk. – Tatóka, mit termesztettél ezen a földön? A gazda tétován felelt. – Kukoricát. – Azon kívül? – Hát… kukoricát? – És még? – Kukoricát. Tatóka itt már fülig vörös volt, Galagonya szörnyen rosszalló képet vágott, Lilla pedig semmit sem értett. – Mondjátok már el, mi a baj a kukoricával! – Nem a kukoricával van baj, hanem általában azzal, ha egy földterületen hosszú évekig csak egyfajta növényt termesztenek – mondta az eb komolyan. – A változatosság és pihentetés hiánya előbb vagy utóbb teljesen kizsigereli a földet, kimeríti, ahogy mondani szokták. Elfogynak belőle azok az értékes tápanyagok, melyek a növényeket éltetik, a szerkezete is átalakul és alkalmatlanná válik a növénytermesztésre. Ezzel a kukoricás parcellával pontosan ez történt. – De hát ez a legnagyobb terület, és a kukoricát viszik a legszívesebben! – fakadt ki a gazda. – Mit tehetnék Galagonya? – Most a legkisebb gondod a termelés! Ha szeretnéd megmenteni a földed, hogy még az unokáid is művelhessék, komolyan kell venned a tanácsaimat! Először is, egy évet pihentesd a földedet. Utána alakíts ki vetésforgót: tervezd meg, milyen növényeket fogsz ültetni milyen sorrendben! Legyenek leveles, gyökeres, hüvelyes zöldségek, változatos fajták minden évben. Ezeknek más és más anyagokra lesz szükségük a növekedéshez, és lebomlásukkal más és más értékes anyagokat juttatnak a talajba, tehát nem egysíkúan zsigereled ki a földet. Gazdálkodj bölcsen Tatóka, és ne aggódj a vásárlók miatt; hidd el, az egész város örülni fog a változatos zöldségeknek és gyümölcsöknek! Tatóka komolyan bólintott. – Megfogadom a tanácsaidat és nem fogok annyit aggódni a bevétel miatt! Gondolnom kell a földemre és a jövőnkre is. Galagonya megcsóválta a farkát. – Helyes! Meglátod, könnyebb jóban lenni a természettel, ha a szolgád helyett barátoddá teszed! | |||