Vissza | ||||
NYERŐMAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött | ||||
BNPI, KNPI, KMNPI, MME, ELMŰNyerő helyzetben a túzokHatalmas termetű a túzok. A kakas elérheti a 16 kg-os testtömeget is – el lehet képzelni, hogy mi történik a megriasztott, pulykaméretű madárral, amikor az élőhelyén a középfeszültségű elektromos légvezetékkel találkozik. Ugyan repülni gyorsan tud, manőverezni már annál kevésbé, így a túzokok pusztulása egyszerűen ezekből a balesetből adódik. A faj világszerte veszélyeztetett, Európában két nagyobb populációja ismert, az egyik a nyugat-európai (Spanyolország és Portugália területén), a másik az ettől teljesen független közép-európai, amelynek súlypontja Magyarország területén van nagyjából 1500 egyeddel. A nyugat-pannóniai állomány esetében az osztrák-magyar határ mentén körülbelül 500 madárról beszélhetünk, de Németország, Szlovákia, Románia és a Vajdaság területén is élnek kisebb populációi. Annak ellenére, hogy a portugál és spanyol állomány stabil, a közép-európai különféle veszélyeztető tényezők miatt rendkívül sérülékeny. A globális problémák, az időjárási körülmények megváltozása mellett négy olyan fő veszélyforrásról beszélhetünk, amelyre a természetvédők pozitív hatással lehetnek: a középfeszültségű légvezetékek föld alá vitelével, a túzokra veszélyes, túlszaporodott ragadozók állományainak szabályozásával, a madárbarát mezőgazdálkodási módok elterjesztésével, és a társadalmi-turisztikai szemléletmód megváltoztatásával komoly sikereket lehet majd elérni a régió túzokvédelmében.
Légvezeték helyett földkábel Ahogy Králl Attila és Tóth Péter, az MME munkatársai hangsúlyozzák, a már említett ütközéses balesetek mellett a vezetékek puszta jelenléte is káros hatással van a túzokra: a madár a nyílt területeket kedveli, ha teheti, elkerüli ezeket a szakaszokat, így a vezetékek gyakorlatilag felszabdalják az élőhelyeket. Ausztriában még mozaikszerűbb a kép. Az egyedek a hazainál is civilizáltabb, urbánusabb arculatú területen élnek: utak, autópályák szabdalta, szélturbinákkal tarkított síkot kell elképzelni a Mosoni-Dunától nyugatra, ahol azonban a már régóta bevett, túzokbarát gazdálkodással a körülmények ellenére is nagyon sok eredményt tudtak elérni, és az állomány is megerősödött. – A hazai természetvédelmi szakemberek már korábban felmérték, hogy hol vannak a legjobb túzok élőhelyeken a legproblematikusabb vezetékszakaszok, és ezeknek a szakaszoknak a földkábellel való kiváltása a projekt egyik alappillére – mondja Králl Attila. – Egyben ez a rendkívül költséges munka adja a nagy költségvetésű projekt nagyobb szeletét is. A földkábelre való átállás nemcsak tájképileg szebb, hanem ez a megoldás egész egyszerűen visszaadja a túzoknak azt az élőhelyet, ahol eddig nem szívesen tartózkodott. Ragadozógyérítés A túzok-LIFE-projektben megvalósítandó másik fő feladat a ragadozó állomány szabályozása. Az emlősök közül a róka, a borz – valamint a természetes élőhelyeken ragadozóként viselkedő kóbor kutya és macska –, a madarak közül pedig a vadászható varjúfélék (szarka és a dolmányos varjú) gyérítése nélkül a túzok fészekaljak megőrzése, és a még röpképtelen csibék védelme elképzelhetetlen. – A projektben a nemzeti park igazgatóságok vezetésével ezeknek a fajoknak engedélyezett módszerekkel történő, tervszerű apasztása történik úgy, hogy a területi vadásztársaságokkal való együttműködésben igyekszünk „közössé tenni” ezt a feladatot – magyarázza Králl Attila. Madárbarát gazdálkodás Mivel a túzok alapvetően mezőgazdasági hasznosítású területeken (szántókon és gyepeken) élő madár, ahhoz, hogy a természetvédelem célt érjen, a gazdálkodók bevonására is szükség van. Mivel az egyes mezőgazdasági szereplők megszólítása kimerítené a projekt szereplőinek erejét, train the trainers elven azokkal a piaci szereplőkkel építenek ki szakmai kommunikációt, akik a gazdák döntésmechanizmusára befolyással lehetnek. Az MME színes, látványos terepi madárhatározókat adott ki szintén e célból. – Igyekszünk tenni azért, hogy a gazdálkodók fel- és megismerjék a területükön élő madarakat, legyen alapvető információjuk arról, hogy az adott madár mikor fészkel, milyen életvitele van, a gazdálkodó hogyan tud úgy igazítani a gazdálkodásán, hogy az még számára se legyen hátrányos, de a madár megmaradását támogassa – mondja Králl Attila. Impozáns madarunk, a túzok. Horváth Tibor és Motkó Béla fotói Támogató turizmus és kutatás A projekt hazai konzorciumi tagjai azt szeretnék, ha a közeljövőben a túzok élőhelyére történő emberi belépést megzavaróról támogató irányúvá változtathatnák. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság túzok-oktatóközpontot fog létrehozni, amelynek a célja, hogy a rendszertelen turisztikai jellegű, zavarással járó látogatásokat rendszerbe foglalja, lecsökkentse, és ugyanakkor a túzokot, annak különlegességét és pompáját biztonságosan bemutassa. A projekt része a kutatás is: feltérképezik azokat az eddig nem nyilvánvaló élőhelyeket, amelyeket a túzok kedvel, és amelyeket – egy állománynövekedés esetén – vissza tudna foglalni magának. Ennek érdekében Magyarországon és Ausztriában tizenkét-tizenkét madarat megjelölnek műholdas jeladókkal, így lehetőség nyílik a „magterületeken” kívül olyan zónák feltérképezésére, amelyeket a túzok szívesen látogat, de a szakemberek számára még esetleg nem volt ismert. Közben zajlik a túzokállomány folyamatos monitorozása is. Vizsgálják a beavatkozások hatását az agrárterületek más madárközösségeire is, hiszen a gazdálkodási tevékenységek nemcsak a túzokpopulációt, hanem a túzok, mint ernyőfaj alatt élő pusztai madárállományt befolyásolják (ilyen például a fácán, a fürj, a fogoly, vagy a sárgabillegető, mezei pacsirta, bíbic). A nyertes projekt indulásakor joggal remélhetjük, hogy a projekt 2023-as zárásakor a túzok nemcsak a természetvédők, hanem az átlagember szemében is emblematikus, óvott madár lesz.
| ||||