| Vissza | |||
NYERŐMAGYAROK.eu — Az ember a siker mögött | |||
WWF Magyarország AlapítványAz emberek és nagyragadozók együttélésének elősegítéseAz Európai Unió országaiban különböző a nagyragadozók helyzete, attól függően, hogy milyen fajról és melyik térségről van szó. Magyarországon három nagyragadozó van: a hiúz, a medve és a farkas – Európában ezeken kívül rozsomák él a Skandináv-félszigeten. A hiúz, a medve és a farkas a kárpáti populációból érkeznek hazánkba, elsősorban Felvidékről, és mivel Magyarország Kárpátokkal borított része csekély területhányadot tesz ki, ezért csekély a nagyragadozó-állományunk is. A farkasok az utóbbi időben szaporodó állományokat képeznek, elsősorban a Bükkben, a Zemplénben és az Aggteleki-karszt területén, de megfigyelték már a Börzsönyben is őket. Hiúz általában az Északi-középhegység területén több helyen is előfordul, de megbízható bizonyíték nincs arra, hogy szaporodna a populáció. A medvének a legnagyobb a mozgáskörzete – átjön, majd visszamegy Szlovákiába. A medve nem szaporodik nálunk (vagy legalábbis nem tudunk róla), de időről időre feltűnik, így mindig található néhány egyed az ország területén. A farkasok, hiúzok és medvék visszatérése különböző reakciókat vált ki a lakosságból. Az ember-vadvilág konfliktusok elsősorban a mezőgazdaságban, például a juhtenyésztésben érintetteknél fordulnak elő, akik számára fontos, hogy megoldást találjanak az együttélésre. A konzorciumi partnerek nemzeti akciókat is szerveznek. A WWF Magyarország Alapítvány a pályázat jelentőségét abban látja, hogy ezekkel nyitni tudnak az érdekcsoportok felé, és meg tudják szólaltatni őket proaktívan bemutatva, hogyan lehet konfliktusmentesen vagy kevesebb konfliktussal együtt élni a nagyragadozók által lakott területeken. Fontosnak tartják, hogy a különböző érdekcsoportok között bizalom alakuljon ki, ezért találkozókat szerveznek. A visszajelzések beigazolták, hogy a résztvevők számára ezek az alkalmak nemcsak a tudás- és információéhségük csillapítása miatt fontosak, hanem mert a különböző csoportok (erdészek, vadászok, nemzeti parki szakemberek, állattartók) végre találkozhatnak egymással. Márpedig a találkozás és a beszélgetés a nulladik lépés annak irányába, hogy kialakuljon az a bizalom, amely alapján dolgozni tudnak. A célokat is közösen, valódi párbeszéd keretében fogalmazzák meg – így történt ez a 2019. októberi répáshutai találkozón is, ahol a jelenlévő juhtenyésztők javaslatára fogalmazták meg közösen az igényt arra, hogy Magyarországon is alakítsanak ki kármegelőzési, kártérítési rendszereket. Ehhez első lépésként egy újabb találkozó megrendezését javasolták, immár kifejezetten állattartóknak, ahol megoszthatják az összes nemzetközi tudást, és a résztvevők aláírhatnak egy szándéknyilatkozatot, amelyet aztán a saját érdekvédelmi csoportjuk tud magasabb szintekre közvetíteni. A kezdeményezés tehát teljes mértékben alulról indult, és ez azért is jelentőségteljes, mert így mindenki a magáénak érzi, és a közös célért még elhivatottabban tudnak küzdeni. Ez hosszú távon is komoly bizalmi alapot jelent, és az így kialakult partnerségek még évek múlva is együtt tudnak dolgozni, akkor is, ha a véleményük nem egyezik mindig mindenben teljesen. A személyes találkozókat azért is különösen fontosnak tartják, mert beigazolódott: minél jobban meg szeretnék ismerni egy adott érdekcsoport problémáját, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy amit a felszínen gondolunk, az nem teljesen igaz. Például, vélhetjük azt, hogy a vadászok problémája az, hogy a farkas megeszi a szarvast, a vaddisznót, csökkenti a nagyvadállományt és nem lesz mire vadászni. Valójában azonban olyan problémákkal szembesülnek, hogy noha egy hajtóvadászat – amely komoly bevételi forrást jelent a vadásztársaságnak – néhány heti vagy hónapos munkával járó előkészítése során nem vadásznak a területen, hogy ne zavarják az állatokat, a vadászat napja előtt a farkasok „átsétálnak” a területen és a prédaállatokat „elijesztik”, így mire megérkeznek a vadászok, már nincs állat a területen. Az ilyesfajta problémákat csak akkor tudják feltárni, ha tényleg beszélgetnek és a partnerekkel közösen pedig a megoldást is meg tudják találni. A találkozók mellett kiadványokat jelentetnek meg – a nagyragadozós fejleményekre reagálva. Például a pályázatba terveztek tájékoztató infografikákat, és voltak ötleteik is, hogy miről készítenék majd el, de inkább kivártak, így amikor 2018-ban egy medve átbarangolt az országon, és kiderült, hogy az emberek tartanak ezektől a nagyaragadozóktól, kiadtak egy négyrészes infografika-sorozatot arról, hogyan kell túrázni, kempingezni, lakossági hulladékot kezelni medvés területen, illetve készült egy általános infografika is a medvével való együttélés általános szabályairól. A pályázat keretében a tudományos nemzetköziségbe nem csak a kutatókat, hanem azokat a csoportokat is bevonják, akik gyakorlati munkát végeznek a terepen nagyragadozók között. A találkozókon kívül a tanulmányutak is a kötődést, a bizalmi alapot erősítik tovább az érdekcsoportoknál. Jövőre Szlovákiába vagy Romániába terveznek egy utat, ahol azt szeretnék megmutatni, hogy olyan helyen is élnek emberek állattartásból, vadgazdálkodásból és erdészeti munkálatokból, ahol nyolcszázas-kilencszázas farkasállomány, ezerötszázas medveállomány, néhányszázas hiúzállomány van – tehát valahogy együtt tudnak élni ezekkel a fajokkal. 2020-ra Magyarországon sajtókirándulást és állattartó konferenciát is terveznek, valamint nemzetközi együttműködés keretében is lesznek rendezvények más tagországokban, például az ausztriai Salzburgban egy nagy nemzetközi konferenciát tartanak állattartás-kármegelőzési módszerekről tudományos és gyakorlatias elemekkel egyaránt.
| |||
