NYERŐMAGYAROK.eu
Az ember a siker mögött
 Nyitólap   Rólunk  Médiatár  Mesetár  Kapcsolat  Archívum 
OK
Akadálymentes verzió
Az életőrzők

Mesék
Kicsi testek az űrben
Nadrág a zokniban
Időutazás mindenkinek
Űrutazás papíron
Együtt a zenében
Szolga helyett barát
Regranulátum
Lilla és az energiatudatosság
Csodahabbal az erdőtüzek ellen
A szennyvíziszap második élete
Lilla digitális története
Röplabda a homokon
Jusson is, maradjon is
Halmacskaty életre kel
Adatbázis ─ a lehetőségek tárháza
A LEDjobb fényforrás
Család vagy óvoda?
Hulladékkal a vizek tisztaságáért
Sportos iskola
Menzai maradék mentés
Csongor története
Programozott gondolat
Ősbúzából őspogácsa
Névnapi mozi
A remény színe
Amit nem szabad elfelejteni
Mert énekelni jó
Búvárlabdacs bevetésen
A troli visszatér
A sasok legjobb barátja
Hát a fákra ki vigyáz?
Veszélyes pihenőhely
Sós, mint a tenger
Bányaseb és gyógyulás
Túzokmenyegző
Lőtér, béke, gyurgyalag
Surrogás
Vadludak városa
Az élő holtág
Pazar vagy pazarló?
Kriszti és a városontúl
Amit nem érdemes megszelídíteni
Pettyek a lapon
Hasznos hulladék
Cukor nélkül édesebb?
Meggymag és a zongora
Kaszó kincsei
Ég és föld között
Képek hangban
Hová visz a lefolyó?
A puszta hősei
A bogártudós
Valami bűzlik
Barát vagy ellenség?
Dr. Rozmaring és Pimpiling
Ragadozó, nem kártevő!
Kincset érő magvacskák
Levelek, sünik, lábnyomok
Hazatérni szabad
A Bátorító Csapat
Hősök két és négy lábon
A fészektolvajok
Lóci színházba megy
Csodaalga
Hortobágyi halvacsora
„Szeretnék egy gulipánt!”
A szuperszemüveg
Görbecsőr és Szépkarom
Utcaszínház
Konrád és a járógép
Jó anyag a műanyag?
Egy kedves vipera
Az Életőrzők
A tündérmadár
Az életőrzők

Lilla félelme a hosszú várakozást illetően alaptalannak bizonyult. Mikor másnap délután kiment a kertbe, Galagonya már ott várta a füvön hasalva, behunyt szemmel élvezve a nap gyengülő sugarait. A kislány lépteit hallva kinyitotta a szemeit, és farkcsóválva tápászkodott fel.

̶ Üdvözletem, kisasszony! – szólt udvariasan, s nyoma sem volt a tegnapi feszült modorának.

 Szervusz! – köszönt Lilla illedelmesen. – Ő hogy van? Meg fog gyógyulni?

 Egyet se félj! A szalakótád rendbe fog jönni, a kórházban gondját viselik. Pár hét, és újból szárnyra kap.

Lilla megnyugodott, az egész nap őt gyötrő rémképek lassan elcsitultak. Mosoly virult ki az arcán.

̶  Nagyon köszönöm, Galagonya!

Az érintett hátracsapta füleit, s mintha kicsit zavarba is jött volna.

̶  Ugyan, ne köszöngesd! Ez a dolgom.

A kislány egészen lelkes lett, nem izgatta semminemű szabadkozás.

– Egy igazi hős vagy!

Az életőrzők

̶  Ugyan, túlzol…

̶  Így igaz! Egy csodakutya! No de honnan tudtad, hogy baj van? Van talán egy titkos radarod? Vagy értesz a madarak nyelvén? Velem hogyan tudsz beszélgetni?

– Hát megtanultam! – felelte büszkén. – Az őrzőképzésen dicséretesre vizsgáztam embernyelvből. Az állatok nyelvét pedig hogy ne ismerném? A szalakótát az egyik területi biztosunk jelentette be, a fedőneve Maszat úr.

̶  Maszat úr? – kiáltott fel Lilla csodálkozva. – Feri bácsi pincsikutyája a szomszédból? Aki összerágta az ugrókötelemet?

̶  Az ügynökeink szabadidős tevékenységeihez nincs közünk – mondta hűvösen Galagonya, de úgy tűnt, azért megjegyezte Maszat úr ezen kihágását.

̶  Kik azok az Életőrzők? – folytatta a kislány izgatottan.

̶  Idegeneket szigorúan tilos beavatnunk!  ̶  mondta az eb komolykodva, de a szomorú gyerekarcot látva megenyhült. – Ha a szalakóta nem mondott volna annyi szépet rólad, most nem szólnék egy szót sem. Ám elárulta, hogy telente mindig feltöltöd a madáretetőt, teszel ki almát és szalonnabőrkét. Nyáron a madarak mindig találnak friss vizet az itatóban, és nálatok sosem kell félniük sem csúzlitól, sem macskától.

Most Lilla jött teljes zavarba, s a füle hegyéig stoplámpa-piros lett. Sosem gondolta volna, hogy kedvencei így számon tartják a gondoskodását.

̶  Ezért ̶ folytatta Galagonya  ̶  úgy döntöttünk, megérdemled ezt itt.

Ezzel valahonnan, hősünknek sejtelme sem volt, honnan, elővarázsolt egy aranyosan fénylő nyakláncot. A vékonyka láncon egy kerek medál volt, amibe értő kezek egy szép L betűt gravíroztak. A kislány ámulva forgatta az ajándékot. Galagonya hangja egészen ünnepélyessé mélyült.

̶  Az Életőrzők szerte a világon azért dolgoznak, hogy a verebektől az oroszlánokig, az apró erdőktől a dzsungelekig minden élőlény biztonságban és boldogan élhessen. Mi figyelünk arra, hogy az elveszett cicák hazakerüljenek, a sérült állatok kórházba jussanak, az otthontalan erdőlakók pedig ne maradjanak árván, ha a buta emberek elpusztítják élőhelyüket. A veszélyeztetett állatokra kell a legjobban vigyáznunk, minél kevesebben vannak, annál nagyobb gonddal. Az L betű az Életőrzőket jelképezi, akik mindenkor és mindenhol az életet védik. Ha tudsz egy picit angolul, talán meg is érted, miért.

Lilla ámulva hallgatta barátját, s egy boldog sejtelem kúszott a szívébe.  ‒ Life ‒ suttogta maga elé, miközben a medálba vésett betűben gyönyörködött. Egy-két szót ismert csak angolul, de azt tudta, hogyan mondják, hogy élet. Galagonyára pillantott, aki roppant elégedettnek tűnt; nyakörvén megcsillant a biléta, amin már tisztán látszott a gravírozott L betű.

̶  Isten hozott, Lilla, az Életőrzők között!

NYERŐMAGYAROK.EU
Az ember a siker mögött

Impresszum| Jogi nyilatkozat| Cookie-tájékoztató| Kapcsolat